Sokan kérdezik, hogy mégis mivel telnek a napjaink az irodában. Mondhatnám, hogy normálisan azzal, hogy előre kitalált projekteket valósítunk meg, például április 26-án lesz egy konferenciánk a közbeszerzésekről, ahol bemutatunk egy-két új eszközt a beszerzések monitorozására. Ezekre van egy kész terv, költségvetés, és miközben végrehajtjuk őket, új projektekkel pályázunk. De valójában normálisan úgy zajlik az élet, hogy vannak a projektek, és van minden más, ami történik. 

Például redőnyt kell szerelni:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vagy például antikorrupciós programot fogad el a kormány. Ez egyébként szakmailag jó hír, dicsértük is amit lehetett belőle, megjegyezve, hogy ha meg is valósítják, nem igazán lesz hatással a sokat emlegetett politikai és üzleti elit közti tranzakciókra.

A program ambiciózus, sok területen terveznek változásokat bevezetni, és ami a lényeg, van hozzá akcióterv is, határidőkkel. A kollégáim tudják, hogy ebben mániákus vagyok, inkább legyen meg előbb valami, de ne késsünk (erről majd inkább ők írjanak; nem fog rám jó fényt vetni). Amikor egy ilyen megjelenik először a sajtóban, majd a Magyar Közlönyben, akkor adódik a feladat, hogy a TI egyrészt figyeli, mi valósul meg a vállalásokból, másrészt igyekszik a szaktudást a végrehajtók rendelkezésére bocsájtani. Ez pedig napi szinten újratervezést jelent. Mert ha május 31-ig lobbiszabályozást készít a kormány, akkor nekünk előtte kell megmondanunk, mit gondolnánk hasznosnak.

Szeptember végére pedig a közérdekű bejelentések szabályozása van kilátásban, épp ideje. Több éve tárgyalunk különböző kormányokkal a közérdekű bejelentők védelméről, született is egy jó szándékú, de használhatatlan szabályozás, most talán intézményi háttér is kerekedik hozzá. Ebben van bőven nemzetközi tapasztalat, tudjuk is, mitől tud jól és mitől tud rosszul működni egy bejelentőrendszer, úgyhogy nagy siker lenne, ha elindulna.

Aztán volt a pártfinanszírozás, erről már írtam. A februári tervező workshopon

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

nem gondoltam volna, hogy áprilisban és májusban ezzel is fogunk foglalkozni.

Így tehát, folyamatos újratervezésben vagyunk, hogy a vállalt feladataink mellé beférjenek az új kezdeményezések, ötletek, fontos ügyek. De persze van ennek kellemes oldala is. Ma arról kellett dönteni, kinek fér bele az idejébe, hogy május végén elmenjen Hanoiba képzést tartani a nemzeti integritás kutatás szervezéséről. Emese (Hortobágyi, projekt menedzser) csak belepréselte az amúgy cseppet sem üres naptárába.