Tegnap volt az ENSZ antikorrupciós világnapja, és úgy tűnik, egyre nagyobb iránta az érdeklődés itthon is. Minden kormány szereti az ilyen alkalmakat, mi is örülni szoktunk, ha megjelennek a rendezvényünkön, mert szilárdan hiszünk a párbeszédben, még ha nem is megy zökkenőmentesen, és akkor finoman fogalmaztam.
Szívesen adunk hát teret az “Átláccó” Fesztiválon kormányzati embereknek, három éve az akkori miniszterelnök (Bajnai Gordon, hogy ne kelljen számolgatni) tartott beszédet és adott át díjakat, két éve Rétvári Bence jelezte, hogy a kormány mindent megtesz a közérdekű bejelentők védelmének szabályozásáért, és persze most is, csak épp szabályozás nincs még. Úgyhogy, aki korrupciós ügyet tárna fel, még várjon egy kicsit. De nem akarom elhallgatni az eredményeket, volt október végén ezügyben egy workshop, az OECD részvételével.
Az idei fesztivált pénteken tartottuk, konfenciával, mobilapp versennyel és Balkan Fanatik koncerttel, a rendezvényen most Handó Tünde, Rétvári Bence és Péterfalvi Attila képviselték azt az oldalt, amelyik hatalmánál fogva sokat tud tenni a korrupció ellen.
Fel is sorolódott minden, amit a kormány valaha tett, az is, amit az előzők nem tettek meg, majd vasárnapra a Fidesz szóvivője megállapította, remek a helyzet, hiszen a csehek és a litvánok is rosszabbul végeztek Magyarországnál a TI korrupció érzékelési indexén. Én meg tudok 45 országot, amelyek jobban végeztek nálunk, esetleg nézzünk körül arrafelé is.
Mert a helyzet egyáltalán nem olyan jó, és nem térek ki részletesen a state capture-re, de azért a mai hírekből csak kiemelném az erre utaló két apró momentumot. Miskolcon utat aszfaltoznak az alpolgármesternek és a parlamenti képviselőnek, és újabb politikus fog átülni a parlamenti frakcióból független alkotmánybírónak. Lehet, hogy a csehek ennél is rosszabbak (Szomália is, mégsem akarunk ott élni), de jelzem, ez így nagyon nincs jól! Sőt erre mondják, hogy ha megfelelő emberek ülnek a megfelelő helyeken, tényleg nincs szükség vesztegetésekre.
És még jelezném, hogy az új választási törvény értelmében az fog szavazni, aki regisztrál, az fog regisztrálni, akit elérnek a versengő pártok, azok fognak embereket elérni, akik kampányolhatnak, márpedig ez csak a közmédiának és a “civil” szervezeteknek lehetséges a regisztráció időszakában, hiszen az nem minősül hivatalos kampányidőszaknak. Innen azt hiszem, már mindenki számára világos, hogy megindulnak a rejtett pénzek minden oldalon, és aki hatalomra kerül, majd okosan viszonozza a titkos szívességeket. Persze, értem én, hogy majd a nyomtatott médiahirdetések árait nyilvánosságra kell hozni, és ez némi átláthatóságot visz a rendszerbe. De mi a helyzet az óriásplakátokkal? Azok sem olcsók, hacsak nem ingyen kapja az ember, és majd az adófizetők állják későbbi állami megrendelések formájában. Vagy a kereskedelmi médiával, ahol ki tudja, ki kampányol majd és hogyan, a regisztráció alatt. Érdemes lett volna maradni kicsit még a fesztiválon, és meghallgatni azt az előadást, amelyik a médiapiac felosztását taglalta, ki nem mondva ugyan, de két névvel fémjelezve az állami megrendelések 80, igen, nyolcvan százalékát.
Kétségkívül vannak erényei az egyelőre meg nem valósuló antikorrupciós kormányprogramnak, de ha valaki felelős politikus, tudja, hogy az összes intézkedés kiváló megvalósítása sem töri meg azt a bizonyos state capture-t, mert ahhoz bizony politikai akarat kellene. Az pedig hiányzik, így mindennél fontosabb, hogy az állampolgárok kényszerítsék ki azt.
Ha a Balkan Fanatikon vagy mobilapplikációkon keresztül, akkor úgy, rajtunk nem fog múlni!
(Alexa Noémi)