2020-ban az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF támogatásával indítottunk kutatási projektet azzal a céllal, hogy megvizsgáljuk az Európai Ügyészséghez (EPPO) való csatlakozás melletti érveket, ezáltal megkísérelve, hogy a magyar kormány esetlegesen felülvizsgálja jelenlegi elutasító álláspontját. Kutatásunkban elemeztük mind az Európai Ügyészséget támogató, mind az azt ellenző tagállamok kormányainak álláspontját, érveit. Külön hangsúlyt helyeztünk azokra az országokra, amelyek kormánya, jóllehet eleinte ellenezte az Európai Ügyészséghez való csatlakozást, később megváltoztatták erre vonatkozó döntésüket. Ennek a tanulmánynak az eredményeit mutattuk be az „Európa új csalás elleni mechanizmusai Magyarországon: kihívások és elszalasztott lehetőségek” címmel rendezett nemzetközi konferenciánkon.
„Sokat kockáztat Magyarország azzal, hogy nem vesz részt az Európai Ügyészség munkájában és kimaradt a létrehozás folyamatából, tehát a jogalkotási munkából is”
– hangsúlyozta köszöntőbeszédében Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója. Ráadásul azok az országok, amelyek a kimaradás mellett döntenek, a fehérgalléros bűnözők számára is különösen vonzóak lehetnek, hiszen joggal feltételezhetik, hogy így nem számíthatnak olyan szigorú eljárásra és bízhatnak a részrehajló jogalkalmazásban – tette hozzá Martin József Péter.
A megállapításokkal Zupkó Gábor, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének képviseletvezetője is egyetértett, aki szintén hangsúlyozta, hogy a korrupció és az uniós források felhasználása körüli csalások a gazdaságilag hasznos befektetésektől vonnak el forrásokat, aláásva a gazdasági fejlődést.
„Az unión belül a korrupció tízből hét válaszadó szerint elterjedt probléma, Magyarországon 87 százalék gondolja így”
– idézte az Eurobarométer 2020-as kutatásának eredményeit.
Laura Codruta-Kövesi, Európai Főügyész szerint „az a legfontosabb, hogy elnyerjük az emberek támogatását”. Az Európai Ügyészség vezetője megnyitó beszédében az intézmény munkájáról és felépítéséről, valamint annak jogi környezetéről beszélt. Az ügyészségnek komoly szerepe lesz a csalás elleni küzdelemben, feladata a határokon átívelő, nemzetközi szintű bűnelkövetéssel szembeni fellépés is.
A koronavírus-járványt követő gyors gazdasági talpra állást elősegíteni hivatott újjáépítési alap forrásai megnövekedett korrupciós kockázatot is jelentenek. Ilyen helyzetben különösen fontos, hogy nyilvánvaló legyen: „senki sem érinthetetlen”.
Az uniós forrásokkal kapcsolatos visszaélésekről a csatlakozó országok állampolgárai is bejelentést tehetnek az Európai Ügyészségen – emelte ki Codruta-Kövesi. Hozzátette, hogy azokkal a magyar állampolgárokkal szemben eljárhat az ügyészség, akik olyan országban követtek el visszaélést, amely már csatlakozott az EPPO-hoz.
Bár az Európai Ügyészség nem old majd meg minden problémát, azért „komoly hatása lesz a nemzeti ügyészségek működésére is” – fogalmazott előadásában Ligeti Katalin, a Luxemburgi Egyetem Jogi Karának dékánja. Magyarország és Lengyelország nem vesz részt a megerősített együttműködésben, Dánia és Írország pedig még a belépéskor tisztázta, hogy az ilyen jellegű együttműködéstől távol kívánnak maradni, Svédország ugyanakkor úgy tűnik, várhatóan csatlakozni fog. Össze kell hangolni a huszonkét, majd – a svéd csatlakozással – huszonhárom tagállam nyomozási szabályait, ami nyilván komoly összehasonlítójogi kérdéseket fog felvetni. Azt, hogy ez a folyamat jogegységesítéshez vezet-e majd, még korai volna megmondani – fogalmazott Ligeti Katalin.
A tanulmány szerzője, Karsai Krisztina, professzor, a Szegedi Tudományegyetem Bűnügyi Tudományok Intézetének vezetője bevezetőjében azt hangsúlyozta, hogy „az unió működése a tagállamok működéséből áll össze, a jogalkotás is a tagállamok jogalkotásából áll össze”. Az Európai Ügyészség létrehozása egy fontos mérföldkő az unió pénzügyi érdekeinek védelmében, eddig ilyenre nem volt példa. A tagállamok most lépték meg, hogy létrehozzanak egy olyan szervezetet, amely alkalmas arra, hogy a vádemelésig vigyen egy ügyet. A jövő kérdése, hogy a bírósági szint uniós kezeléséig is eljutunk-e – mutatott rá Karsai Krisztina. „A kimaradó tagállamok kötelezettségei nem az ügyészséghez való csatlakozásból származnak, hanem az uniós jogból” – hangsúlyozta a professzor.
Ebből következik, hogy a csatlakozás kérdése nem szakmai ügy, az objektív szemlélő számára egyértelmű, hogy ez inkább politikai kérdés.
Az előadást követően Csonka Péter, az Európai Bizottság Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóság (DG Just) osztályvezetője és Hack Péter, az ELTE ÁJK Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszékének vezetője csatlakozott Karsai Krisztinához a panelbeszélgetésre. Hack szerint a magyar kormány álláspontja nem meglepő a szuverenitás kérdését tekintve.
„A magyar kormány nem híve az ‘Európai Egyesült Államok’ gondolatának, nem híve annak, hogy szupranacionális szervek vegyenek át jogköröket”
– fogalmazott. Karsai és Csonka szerint sem releváns kérdés a szuverenitás, aki belépett az unióba, az vállalta, hogy bizonyos kérdésekben lemond a szuverenitásról. Tény, hogy az unió innentől kezdve olyan jogköröket gyakorolhat, amelyeket eddig a történelemben csak nemzetállamok gyakorolhattak, ez pedig nyilván felvet kérdéseket. Hack Péter egyetértett azzal, hogy az ügyészség létrehozása nem pusztán technikai változás: „évezredes jogrendek újragondolása történik”.
A következő panelbeszélgetésben az EPPO képviseletében Danielle Goudriaan, holland európai ügyész, Anna-Carin Svensson, a svéd Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Ügyek Főigazgatóságának főigazgatója, Hans-Holger Herrnfeld, a német Szövetségi Igazságügyi és Fogyasztóvédelmi Minisztérium főosztályvezetője és Nicholas Franssen, a holland Igazságügyi és Védelmi Minisztérium tanácsosa, nemzetközi koordinátora vettek részt.
Danielle Goudriaan szerint a napi gyakorlat során biztosan lesznek konfliktusok – ezeket meg kell oldani, menet közben is sokat fog fejlődni az együttműködés és a jogi környezet is – fogalmazott a holland ügyész. Hans-Holger Herrnfeld arról beszélt, hogy a tagországok részéről korábban sokszor nem volt szándék vagy erőforrás arra, hogy az EU pénzügyi érdekeit képviseljék. Szerinte elképzelhető, hogy ha Magyarország és Lengyelország részt vettek volna az ügyészség létrehozásáról folyó egyeztetésben, akkor más megállapodás és számukra kedvező kompromisszum született volna. Ligeti Miklós arról kérdezte Nicholas Franssent, hogy Hollandia a kezdeti elutasítástól hogyan jutott el az ügyészség létrehozásának támogatásáig. „Nem volt szerelem első látásra” – fogalmazott Franssen, utalva arra, hogy 2013-ban, az ügyészség létrehozásának felvetésekor az akkori holland vezetés ellenezte a kezdeményezést. Közben azonban az EPPO mellett is gyűltek az érvek. Ezek között említette Franssen a határokon átívelő szervezett bűnözés elleni küzdelem hatékonyságát és az uniós forrásokkal való visszaélések visszaszorítását. Svédországban nagyon hasonló vita zajlott le az Európai Ügyészség létrehozása kapcsán, mint Hollandiában. „Az elején mi sem voltunk elragadtatva az ötlettől” – jegyezte meg Anna-Carin Svensson. A kezdetekkor a svéd parlamentben csak egy párt támogatta a kezdeményezést, leginkább a kölcsönösség, az arányosság és az intézményi függetlenség elvei mentén voltak ellentétek.
Be kellett azonban látni, hogy a csalás komoly probléma bizonyos országokban, ami nem csak a pénzügyi érdekeket sérti, hanem az unióban való hitet is aláássa.
Mivel a tagországok közül a legtöbben már csatlakoztak, innentől kezdve a kimaradásnak ára van. A miniszterelnök 2019-ben javasolta, hogy Svédország csatlakozzon az EPPO-hoz, ez a folyamat azonban eltarthat egy ideig, 2022-ben várható a lezárása.
„Nem jár jobban az EU és Magyarország is azzal, hogy jelenleg nem vesz részt az ország az ügyészség létrehozásában?” – vetette fel a kérdést Ligeti Miklós. Hiszen ha a kezdetektől részt vett volna Magyarország az egyeztetéseken, akadályozhatta volna a folyamatot, így viszont egy jól működő, bejáratott ügyészséghez csatlakozhat majd később. Herrnfeld szerint minél tovább vár az ország a csatlakozással, annál több részlet tisztázásából marad ki és így még nehezebb lesz a később csatlakozóknak az alkalmazkodás.
A konferenciát lezáró panelbeszélgetésen Martin József Péter magyar és európai parlamenti képviselőkkel beszélgetett Magyarország EPPO-hoz való csatlakozásával kapcsolatos álláspontjukról. A beszélgetésen Donáth Anna, európai parlamenti képviselő (Renew Europe, Momentum), Hadházy Ákos, független országgyűlési képviselő, Ujhelyi István, európai parlamenti képviselő, (S&D, MSZP) és Daniel Freund, európai parlamenti képviselő (Greens/ European Free Alliance) vettek részt.
Az a tény, hogy a magyar kormányzat ellenezte Magyarország csatlakozását az Európai Ügyészséghez, tulajdonképpen beismerésként is értelmezhető, ezzel a lépéssel Orbán Viktor elismeri, hogy gondok vannak az uniós pénzek felhasználása körül – fogalmazott Donáth Anna. Pártatlan szervezetre szükség van, de Orbán minden olyan intézményt próbál távol tartani, amely kontrollt jelenthet számára a hatalomgyakorlásban – tette hozzá Ujhelyi István.
Könnyebbé és vonzóbbá tenni a csatlakozást talán jobb megoldás, mint a jogi kényszer alkalmazása – vélekedett Freund, amikor az uniós nyomásgyakorlás lehetősége került szóba. Elképzelhető, hogy érdemes lett volna megfontolni annak a lehetőségét, hogy a csatlakozást az újjáépítési alaphoz való hozzáférés feltételévé tegyék, erre a jövőben szerinte még érdemes visszatérni, ha hasonló helyzet áll elő. Donáth Anna azt hangsúlyozta, hogy sem a jogállami mechanizmus, sem az Európai Ügyészség nem „csodafegyver”, ezek az eszközök együtt lehetnek csak hatásosak. „A jogállami mechanizmusról szóló vita során a jogállam magyarországi helyzete a figyelem középpontjába került az unióban. Emiatt nem lennék túl pesszimista a jövőt illetően” – fogalmazott Freund. „Tegyük nyilvánossá az OLAF jelentéseit azon országok esetében, akik nem léptek be – legalább tegyük nyilvánvalóvá, amit tud az adott ország svindlijeiről!” – javasolta Hadházy. Bár az OLAF jogkövető magatartása tiszteletre méltó, amikor azt látjuk, hogy az OLAF által feltárt ügyekben nem történik előrelépés, Freund szerint is indokolt lehet a jelentések közzétételét megfontolni.
„Nem azt várjuk, hogy az unió segítsen legyőzni a magyar miniszterelnököt, hanem azt, hogy ne ártson azzal, hogy tétlenül hagyja, hogy EU-s pénzekből fizeti ki az embereit”
– tette hozzá Hadházy Ákos.