Online workshopot szervezett az Európai Ügyészségről – a Szegedi Tudományegyetem intézetvezető professzorával együttműködésben – a Transparency International Magyarország. Az Európai Ügyészséghez való csatlakozással Magyarországnak esélye nyílna arra, hogy javítson jogállamiság-teljesítményén – hangzott el ügyvezető igazgatónk megnyitó beszédében, amelynek szerkesztett változatát közöljük.
Magyarországnak csatlakoznia kellene az Európai Ügyészséghez, ezt szeretné a magyarok 58 százaléka is, és a Transparency International Magyarország is. A csatlakozás mellett legalább két érvet hozhatunk fel. Az egyik, hogy az Európai Ügyészség a – lassan ugyan, de mégiscsak – egységesülő Európa egyik újabb intézménye, amelyhez előbb vagy utóbb valószínűleg csatlakozik majd az összes tagállam.
Bár egyelőre nem kötelező benne részt venni, de jelenleg csak két tagállam, Magyarország és Lengyelország marad ki ebből az úgynevezett „megerősített együttműködésből”.
A további távolmaradók közül Dánia és Írország eleve nem vesz részt a bel- és igazságügyi kooperációban, tehát az ő távolmaradásuk az Európai Ügyészségtől „igazolt”.
Ennél fontosabb érv a csatlakozás mellett, hogy Magyarországon az igazságszolgáltatás – azon belül is a nyomozó- és a vádhatóság – sokszor megsérti a jogállamiság írott és íratlan normáit. A rendőrség és az ügyészég, néhány közelmúltbeli esetet leszámítva, hosszú éveken keresztül rendre blokkolta a kormányközeli szereplők ügyeit, amelyek így nem jutottak el a bírósági szakaszba. Hiába termeli a magyar valóság futószalagon a korrupciógyanús ügyeket, a tűzhöz közel állókkal szemben nagyon ritkán emelnek vádat. Ezért az állampolgároknak olyan érzésük támad, hogy Magyarországon nincs következménye annak, ha valaki bűnt követ el, ami melegágya a közéleti apátiának.
A jogállamiság szempontjából Magyarország az elmúlt időszakban egyre rosszabbul teljesít. A Világbank hat kormányzásindikátora közül az egyik a jogállamiság-index. Ebben Magyarország teljesítménye meredek romlást mutat nemcsak az elmúlt tíz, de az elmúlt húsz évet tekintve is. A jogállamiság-index – ami annál nagyobb értékű, minél jobban érvényesül ez a norma – a 2000-ben regisztrált 81 pontról 2010-ben 73 pontra csökkent, majd aztán 2019-ben (ez a legfrissebb adat) 68 pontra süllyedt (lásd az ábrát).
A Világbank jogállamiság indexe Magyarországon
Forrás: Világbank, WGI
Megjegyzés: Minél magasabb a pontszám, annál jobban érvényesül a jogállamiság
Nem véletlen az sem, hogy a Világbank másik két kormányzásindikátora, az elszámoltathatóság és a „korrupciós kontroll” tekintetében is egyre romló tendenciát látunk, e három index ugyanis szoros összefüggést mutat. A korrupciós kontroll az ezredfordulón mért 78-as pontszámról 2010-re 69-re csökkent, majd 2019-re szintén jelentős zuhanással, 58 pontra apadt. A visegrádi négyek közül 2019-ben messze Magyarország teljesített a legrosszabbul e korrupciós indikátor tekintetében (lásd az ábrát), míg a jogállamiság-deficit szempontjából Magyarország a négy régiós ország közül Lengyelország után a második legrosszabb helyen áll. (Mindez egybevág a TI Korrupció Érzékelési Indexének legfrissebb eredményeivel.)
A Világbank korrupciós kontroll indexe a visegrádi országokban
Forrás: Világbank, WGI
Megjegyzés: Minél magasabb a pontszám, annál kisebb a korrupció
A jogállamiság legfőbb ismérve a törvény előtti egyenlőség. Ebből következően az igazságszolgáltatás az eseteket „harag és részrehajlás” nélkül, pártatlanul kell, hogy elbírálja. Magyarországon a foglyul ejtett állam („state capture”) jelenségének következtében régóta nincsenek meg a feltételei a pártatlan igazságszolgáltatásnak és az autonóm közigazgatásnak. A nyugati, valamennyire is demokratikus országok tapasztalata alapján mindezek nélkül nem képzelhető el jó kormányzás, és tartós, a társadalom széles rétegeit magával ragadó fejlődés.
Bár egyik intézmény, így az Európai Ügyészség sem csodaszer, a csatlakozással Magyarországnak esélye nyílna arra, hogy javítson a jogállamiság-teljesítményén.
A magyar kormány távolmaradása ettől az intézménytől legalábbis ellentmondásos, és felér egy beismerő vallomással.
A kormány egyfelől azt állítja, hogy betartja a jogállamiság normáit. Ha ez így lenne, akkor különösen érthetetlen, hogy miért tart attól, hogy egy európai uniós intézmény valós következményekkel járó jogosítványokat kapjon a hazai korrupciógyanús ügyek felderítésében.
Magyarország és Lengyelország kívülmaradása azt mutatja, hogy e két ország az integrációs folyamatot kész lassítani saját rövidtávú, hatalompolitikai érdekeinek megfelelően.
Továbbá a kiépült autokráciákat is védeni kívánják a hazai hatalmi szerkezettől független hatóságoktól – jelen esetben az Európai Ügyészségtől.
A kormány azzal érvel, hogy az Európai Ügyészséghez való csatlakozás sértené az ország szuverenitását. Eközben – figyelemre méltó módon, az elmúlt tíz év EU-ellenes retorikája dacára – soha még ennyien nem támogatták az uniós tagságot: a lakosság 85, a Fidesz-szavazók 77 százaléka EU-párti. Nem árt tisztázni: a szuverenitás egy részéről már az uniós csatlakozási szerződésben lemondott az ország.
Ráadásul a nemzeti szuverenitást, ami kétségtelenül fontos alapelv – és a nemzetekfelettiség mellett szintén végigkíséri az európai integráció több mint hat évtizedes történetét – nem szabad összetéveszteni egy párt, egy hatalmi csoport vagy az uralkodó elit érdekével. A szuverén jogállamiságnak fontos feltétele a független közigazgatás, igazságszolgáltatás, azon belül pedig a pártatlanul működő ügyészség. Az Európai Ügyészséghez való csatlakozás nem gátolná, hanem inkább előmozdítaná a modern, 21. századi szuverenitás érvényesülését.
A poszt szerzője Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója.