Újabb fejezetéhez ért volna a NER civilellenes hadjárata? A kétharmados hatalom most a dollárügyi kormánybiztos hivatalától várja a kritikus civil szervezetekkel és a független sajtóval szembeni harc fokozását. De akkor mi értelme az évente több milliárd forint közpénzből működő Szuverenitásvédelmi Hivatalnak? És vizsgálja-e majd a kormánybiztos az olyan vezető politikusok és kormánypárti megmondóemberek amerikai támogatását, mint Orbán Viktor kormányfő, Németh Zsolt, a Fidesz külpolitikusa, vagy Bayer Zsolt?
„Politikai korrupció az, amikor valakit azért fizetnek, hogy azt írja, azt mondja, amit kérnek.”
Orbán Viktor a kormánypártok februári balatonfüredi kihelyezett frakcióülésén
Egy, az elmúlt évtized civilellenes kormányzati retorikájának fényében új megvilágításba kerülő történetet idézett fel a minapi közösségi médiás bejegyzésében Rácz András. A neves Oroszország-szakértő előkereste Bayer Zsolt korábbi írását, melyben a híres-hírhedt kormányzati propagandista a 2014-es kitiltási botrány kipattanása után nyilvánosan beismerte, hogy az F16-os repülőgépeket gyártó amerikai Lockheed-Martin 1995-ben húszezer dollárt adott neki azért, hogy az amerikai hadiipari cég termékeinek a megvásárlásáért lobbizzon Magyarországon. Rácz András a bejegyzésében a KSH akkori adatai alapján azt írja: a Bayer Zsolt által kapott 20,000 dollár akkora összegnek számított, mint egy akkori átlagos lakás vételára.
A fentebb idézett történet alapján sejlett fel bennünk az, hogy nem Bayer Zsolt volt az egyedüli, aki amerikai pénzek segítségével építhette a karrierjét. A 444.hu közel öt évvel ezelőtt, 2020 tavaszán írta meg Marcel Haenen a holland NRC című lapban megjelent írása alapján, hogy Orbán Viktor és Németh Zsolt, a Fidesz külpolitikusa és a Parlament Külügyi Bizottságának elnöke a German Marshall Fund (GMF) ösztöndíjasaként közösen jártak az Egyesült Államokban a kilencvenes évek elején.
A 11 fős ösztöndíjprogramon olyan fiatal lengyel, francia, holland, német, valamint magyar politikusnövendékek és aktivisták vettek részt, akiket az USA kormánya 1992-ben a jövő reménységeként tartott számon. Orbán Viktor és Németh Zsolt a GMF-ösztöndíj keretében szervezett út során New Yorkban személyesen is találkozott Soros Györggyel, akinek a pénzéből vásárolta a rendszerváltás előtt az indulófélben lévő Fidesz az első fénymásológépét.
Orbán Viktornak azonban nem ez volt az első sorosista kalandja, hiszen 1989-ben az oxfordi tanulmányait is Soros György finanszírozta. A későbbi kormányfő a Soros György pénzének megszerzésére irányuló pályázatába azt is beleírta, hogy „a civil társadalom a diktatúrától a demokrácia felé tartó átmenet legfőbb elem[e]”.
A történeti visszaemlékezések után ugorjunk a mába! Kocsis Máté frakcióvezető jelentette be az eheti balatonfüredi kihelyezett frakcióülést követően, hogy az Egyesült Államokból érkező pénzügyi támogatások feltárására új kormánybiztos kinevezését kéri a Fidesz-frakció a kormánytól. (Időközben a Kormányzati Tájékoztatási Központ a sajtó érdeklődésére közölte: a kabinet – micsoda meglepetés! – eleget fog tenni a frakció kérésének.)
Az újabb közpénzes állás létrehozása nyomán több kétely is felmerült bennünk. Vajon teljeskörű munkát tud-e végezni a leendő kormánybiztos, ha pusztán az elmúlt 10 évre visszamenőleg vizsgálja az amerikai és más külföldi források hazánkba érkezését? Nem lenne ildomos a minél teljesebb kép megalkotása érdekében visszanyúlnia a rendszerváltás korszakáig annak érdekében, hogy kiderüljön, a mostani kormánypártok politikusai és holdudvaruk kinek a pénzéből indították el pályájukat? Vajon a vizsgálat ki fog-e terjedni az Azbej Tristan KDNP-s államtitkár által vitt Hungary Helps ügynökség tevékenységére is, amely 2019-ben kötött megállapodást az USAID-el? És vajon kell-e tartania a retorzióktól a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek, amely 2010 óta egészen pontosan 766 ezer 990 dollárt, mai árfolyamon mintegy 300 millió forintot kapott a Pentagontól?
Ezen felül aziránt is érdeklődnénk, hogy amennyiben a NER az új kormánybiztossal erősítené a hatalom iránt kritikus magyarországi civil szervezetek és a szabad sajtó elleni harcot, akkor mi haszna van az ebből a célból létrehozott, és az idei évben több, mint 6 milliárd forint adófizetői pénzből működő Szuverenitásvédelmi Hivatalnak? Vajon ennyire megalapozott lenne a Telex.hu pár nappal ezelőtt közölt videójában foglalt állítás, miszerint a kormányzati propagandát terjesztő nem-hatóság „jelentései” olyannyira nem érdeklik a kutyát sem, hogy még maguk a kormánypárti politikusok sem olvassák azokat?
A fenti kérdések természetesen költőiek. Az újabb kormányzati gerjedelem vesztesei meg végsősoron nem, legalábbis bizonyosan nem kizárólag a támadott újságok és civil szervezetek lesznek, hanem a magyar emberek, akiknek az adófizetői forintjaiból fogják finanszírozni a dollárügyi kormánybiztos tengerentúli „kutatómunkáját”.