VI. Fülöp spanyol király a közelmúltban bejelentette: lemond atyai örökségéről, mivel kiderült, hogy I. János Károly uralkodóként gyanús offshore jövedelmekben részesült. A volt uralkodó ezentúl szintén nem számíthat a királyi ház költségvetése által számára megállapított éves életjáradékra, amely forintban kifejezve évi több mint 60 millió forintba került a spanyol adófizetőknek. A szálak Liechtensteinbe, Szaúd-Arábiába, Panamába, a Bahamákra és svájci bankokba vezetnek.

Ha valaki követi a spanyol híreket, az a legutóbbi időben – teljesen érthető módon – a koronavírussal kapcsolatos tudósításokkal találkozhatott leggyakrabban, amit különösen indokol, hogy Európában Olaszország után jelenleg Spanyolország a második a járvány által leginkább sújtott országok listáján, sőt, az új esetek számát tekintve az első. Éppen ezért nem vertek különösebben nagy visszhangot a spanyol királyi családot érintő korrupciós botrányokkal kapcsolatos hírek, pedig azok jelentősége nem lebecsülendő: VI. Fülöp király március 15-én jelentette be, hogy a 2014-ben lemondott volt uralkodó gyanús offshore-ügyletei miatt lemond apai örökségéről, illetve megfosztja a most 82 éves János Károlyt az őt korábban megillető, 2018-ban 194 ezer eurót kitevő életjáradékától. A megtépázott népszerűségű spanyol monarchia történetében példa nélküli ez a lépés, ezért megkíséreljük rekonstruálni, hogy mi állhatott az uralkodó döntésének hátterében.

A szálak egészen 2003-ig vezethetőek vissza: a Zagatka nevű, Liechtensteinben bejegyzett alapítvány ekkor nyitotta meg azt a svájci bankszámlát, amelyről később I. János Károly király magánrepüléseit finanszírozta 11 éven keresztül. A Zagatka Álvaro de Orleans-hoz, a volt uralkodó távoli unokatestvéréhez köthető. Alapításakor mindössze 9 ezer euró tőkével rendelkezett, ez az összeg azonban a spanyol El País értesülései szerint 2014-re 14 millió euróra nőtt, jelenleg pedig körülbelül 10 millió euró van a számláján. A Zagatka 2006-ban kelt belső szabályzata szerint I. János Károly királyt jelölték meg az alap harmadik számú kedvezményezettjének (Orleans és fia után), elismerendő „Spanyolország demokratizációs folyamatában szerzett érdemeit”, míg az akkor hercegi rangban lévő VI. Fülöpöt negyedik számú kedvezményezettként jelölték meg. Az El Paísnak nyilatkozva Álvaro de Orleans, bár a királyi repülőutak finanszírozását elismerte, azt kifejezetten tagadta, hogy az alap tulajdonosaként I. János Károly strómanjaként vagy közvetítőjeként járt volna el. Mint fogalmazott, a kérdéses alap „az övé és csakis az övé”, amit kifejezetten azzal a céllal hozott létre, hogy a családi hagyományokat követve segítse az uralkodói dinasztiát, amikor arra szükség van.

A hírek szerint azonban nemcsak ennek az alapnak volt – állítása szerint tudomásán kívül – kedvezményezettje VI. Fülöp, hanem egy Lucum nevű panamai alapítványnak is, amely a szintén svájci Mirabaud bankban rendelkezett számlával. Erre a számlára érkezett 2008-ban egy 100 millió dolláros utalás Szaúd-Arábiából, amely a svájci nyomozók szerint a mekkai gyorsvasút (AVE) egy spanyol konzorcium általi építésével hozható összefüggésbe, és a szaúdi királyi család a tranzakció forrása. Ugyanerről a számláról 2012-ben kezdeményeztek egy 65 millió eurós utalást az I. János Károly „régi barátjaként” számontartott Corinna Larsen a Bahamákon vezetett számlájára. Larsen egy monacói székhelyű üzletasszony, akinek kiléte I. János Károly – a lemondásában is szerepet játszó – 2012-es botswanai vadászbalesetének köszönhetően vált ismertté, ezen ugyanis közösen vettek részt. 2018-ban a sajtó nyilvánosságra hozott egy olyan hangfelvételt, amelyen Larsen azt állítja, hogy a volt uralkodó vagyonának elrejtésére használták fel. Larsen ügyvédje azonban a sajtó felé azt az álláspontot képviselte, hogy a tetemes utalás egy „ajándék” volt a király részéről védencének és fiának cserébe azért, hogy Larsen gondját viselte, mialatt betegeskedett.

A történetben további csavar, hogy a gyanús tranzakciót alátámasztani látszó iratokat annak az Arturo Fasana vagyonkezelőnek a genfi irodájában találták meg, aki a „Gürtel-ügyként” elhíresült, a spanyol konzervatív (PP) kormány 2018-as bukásához vezető korrupciós botránysorozatnak is gyanúsítottja volt. Sőt, Fasana a másik gyanús alap dokumentumaiban is megjelent, itt külső adminisztrátorként jegyezte a Zagatka ügyfél-azonosítási (Know Your Client, KYC) protokollját.

A fenti ügyekben évek óta folynak nyomozások, mind a svájci pénzügyi felügyelet, mind a spanyol korrupció elleni ügyészség részéről. Azonban a mostani bombát vélhetően az robbantotta, hogy a brit The Telegraph megírta: a jelenleg hivatalban lévő spanyol uralkodó is kedvezményezettként szerepelt a gyanús ügyletekben. Ez olyan reputációs kockázatot jelent a karrierjét a monarchia becsületének helyreállítására alapozó VI. Fülöpnek, ami markáns válaszlépést igényelt, ezért a cikk megjelenésének másnapján kiadott egy közleményt, amelyben határozottan visszautasította, hogy a Zagatkában betöltött saját kedvezményezetti szerepéről tudomása lett volna. Ugyanakkor azt elismerte, hogy a Lucum Alapban való kedvezményezetti státuszáról egy brit ügyvédi irodától értesült, egy évvel a The Telegraph cikkének megjelenése előtt. A vonatkozó információkat egy levélben elküldte az apjának, akit egyben felszólított, hogy amennyiben tudomása van a jelzett kapcsolatról, a kedvezményezetti státuszt ne érvényesítse, valamint mondjon le minden, a Lucum Alapítványban szerzett részesedéséről, vagy abból származó előnyről. A levélben foglaltakat tavaly áprilisban közjegyző előtt tett nyilatkozatban is rögzítette. Ezt követően I. János Károly tavaly májusban bejelentette, hogy az év júniusától visszavonul minden intézményi tisztségétől és a közélettől, egyben aziránti kívánalmát fejezte ki, hogy fia a „a remény új korszakát fogja megnyitni, amelyben a megszerzett tapasztalat és az új generáció lendülete egyesül”.

Az új korszak nyitányaként VI. Fülöp most szintén lemondott az apjától származó minden örökségéről, valamint ugyanazzal a lendülettel megfosztotta I. János Károlyt a neki járó éves, 60 millió forint körüli életjáradékától, amely eddig a királyi ház (a spanyol államkassza által biztosított) költségvetésében szerepelt. Kérdés, hogy ezek a valóban drasztikus válaszlépések elegendőek lesznek-e a spanyol fiatalok körében egyre kevésbé népszerű monarchia intézménye iránti bizalom helyreállítására: míg a teljes lakosság körében némileg 50 százalék feletti az alkotmányos monarchia támogatottsága, a 18 és 24 év közti fiatalok 70,4 százaléka köztársaság-pártinak vallja magát. Ha a generációs trendek folytatódnak, akkor a királyi család számára egyre költségesebbek lehetnek a hasonló botrányok.