Földes Ádám bejegyzése
Kevés lelkesítőbb műfaj van, mint a preambulum. Azt beszélik, hogy egy-egy jobban sikerült darab akár irodalmi szöveggyűjteményekbe és emlékkönyvekbe is bekerül. Egy viszonylag friss költemény úgy hangzik, hogy „Az Alkotmány azon rendelkezésével összhangban, miszerint a Kormány a feladatának ellátása során együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel, továbbá annak előmozdítása érdekében, hogy a jó kormányzás keretében a társadalom legszélesebb rétegei kapcsolódhassanak be a jogszabályok előkészítésébe, elősegítve ezzel a közjó érdekében a jogi szabályozás sokoldalú megalapozását, ezzel pedig a jogszabályok minőségének és végrehajthatóságának javítását, amelyek együtt a jó állam elengedhetetlen feltételei, a jogalkotásról szóló törvénnyel összhangban az Országgyűlés a következő törvényt alkotja (…)” – és itt folytatódik a szöveg, de az már sokkal prózaibb.
Ezt a becses művet sajnos nagyon kevesen ismerik, és még annál is kevesebben követik az ismeretlen költő szavát. A nagybetűs Kormány, úgy tűnik, vagy nem ismeri, vagy csak költői látomásnak tekinti ezt a szöveget, hiszen az igazságügyi reformot megalapozó sarkalatos törvényjavaslatok véleményeztetésénél csak két dolog maradt le; hogy hova lehet küldeni a véleményeket, és milyen határidővel. Úgy tűnik, hogy nem véletlenül maradtak le ezek a részletek és került 150 oldal normaszöveg körülbelül egy héttel később az Országgyűlés elé. Az előterjesztő kormánynak igen határozott elképzelései vannak a jó államról.
A két törvényjavaslat úgy alakítja át bírósági rendszert, hogy az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke – akit 9 évre az Országgyűlési képviselők kétharmada választ meg – kezébe szinte korlátlan hatalmat ad. Ettől az egy személytől függ, hogy kiből lehet ítélőtábla vagy törvényszék (korábban megyei bíróság) elnöke, elnökhelyettese vagy más vezetője, de a bírósági szervezetrendszer szinte egészében is ő hozza meg a végső döntést, hogy egy bírói helyre pályázók közül kiből lesz és kiből nem lesz bíró. Ugyanennek a személynek joga lesz ahhoz, hogy akár egyedi ügyekben is eltérjen a jogszabályok és a véletlen által meghatározott szignálási rendtől, és más bíróságot jelöljön ki. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, amely a bírói önkormányzatiság fő szerve volt eddig, megszűnik és a helyébe lépő bírói testületek bárhogyan is vélekednek egy-egy vezetői állásra pályázóról, a véleményük az OBH elnökét nem köti, azaz személyi döntésekben az igazságszolgáltatás feje a bírói kar véleményét a jó kormányzás (igazgatás) elve mentén nyugodtan semmibe veheti, bár ilyenkor a kinevezés mellé indoklást is kell írnia. Márpedig a 62 éves bírói kényszernyugdíjazásokkal nem kevés vezetői hely ürül meg, és valószínűleg lenne bőven mondanivalója a bíráknak, hogy kiket tartanak alkalmas vezetőknek.
Egy híres esztéta ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta az MTI-nek, hogy azért furcsállja Baka András szavait, mert nem történik más, mint hogy különválasztják azt, ami eddig az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) elnökénél egy kézben volt. "Ha Baka András kritikával illeti ezt az új tisztséget és az ehhez tartozó hatásköröket, akkor lényegében kritikával illeti a saját, most még hatályos jogosítványait is", hiszen ma egyben ő az OIT elnöke is. Ez a megjegyzés komoly éleslátásra utal, mivel idén január óta hatályos az a szabály, hogy nem az OIT, mint testület (melynek többségét bírák adják) kezében van a bírói vezetők kinevezésének joga, hanem az OIT elnökénél. Mivel az OIT elnöke ezt a megoldást korábban is helytelenítette, így nem is élt ezzel az egyszemélyi döntési jogkörrel, hanem továbbra is testületi alapon hozta meg ezeket a döntéseket. Sajnos erre sem a nyilatkozónak, sem az MTI-nek nem terjedt ki a figyelme.
Az OIT helyén létre jön egy új szerv, az Országos Bírói Tanács (OBT), amely valóban csak bírákból fog állni, de ennek a gyakorlatban semmi hatalma nem lesz, csupán véleményez, tanácsot ad, javasol és ellenőriz, ám dönteni szinte semmiben nem dönthet. Fura, hogy a törvényhozó nem merte az igazságszolgáltatás működésével kapcsolatos döntéseket olyan bírói testületre bízni, melyet bírák választanak maguk közül és nem a Parlament.
Más fontos újítás nem látszik, a bírói igazgatásból az eddiginél is kevesebb lesz látható, a bírák továbbra sem nyilatkozhatnak az ügyeikről, csak a bírósági elnökök és a szóvivők. A bírói vagyonnyilatkozati rendszer továbbra sem lesz gátja a korrupciónak, és az a rendelkezés sem fog sokat érni, hogy „a bíró a döntés befolyásolására irányuló minden kísérletet köteles elhárítani és arról a bíróság elnökét tájékoztatni”, mivel ezt a képet a szerző nem bontja ki. Egy szóval sem említi, hogy ilyenkor az elnöknek mi lenne a teendője és arról is hallgat, hogy mi a helyzet, ha maga az elnök próbálná a bírót befolyásolni.
A régóta várt és márciusban bevezetett kiválasztási és előléptetési szabályok megmaradnak azzal az apró szépséghibával, hogy a pályázati rangsorból a pályáztató bíróság elnöke és az OBH elnöke is szabadon szemezgethet, a rangsor ugyanis csak informál, hogy ki mennyire alkalmas egy pozícióra, de semmilyen kötöttséget nem jelent.
Szerencsére e két törvényjavaslat sem maradt preambulum nélkül és érdemes lesz majd az emlékkönyveket fellapozni, hogy évek múltán is világos legyen „az Országgyűlés a bírósági hatáskörök jogállami szintű, ugyanakkor hatékony ellátása, a bírói függetlenség elvének maradéktalan megvalósítása és az ítélkezés egységének biztosítása érdekében”, illetve „a bírói függetlenség és pártatlanság alkotmányos elvének maradéktalan érvényre juttatása érdekében” alkotta meg e remekműveket.
Ön szerint elrejtettek a törvényjavaslatokban korrupciós kockázatokat? Vagy a környéken látott egy termetes korrupciót ólálkodni? Filmezze le, és pályázzon vele itt!
Facebook Comments