Mindenki tanulta történelemből, hogy a hatalmi ágak szétválasztása arra jó, hogy önkényuralmat akadályozzon meg. (Még én is elsajátítottam, pedig nagyon nem volt kedvenc tárgyam, szegény Máthé Pali bácsi – híresen jó történelem tanár volt – sokat kínlódott velem).
Ezt az Alaptörvényünk is így gondolja: "A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik." Tehát, a kormány, a parlament és az igazságszolgáltatás egymástól függetlenül működnek, azaz, a kormányban vagy a parlamentben fel sem merül, hogy az igazságszolgáltatást ellenőrizze, számon kérje, befolyásolja. Antikorrupciós szempontból az igazságszolgáltatás kulcskérdés. Ha nem bízhatunk abban, hogy ügyeinket függetlenül, befolyástól mentesen ítélik meg, akkor nincs az az antikorrupciós csomag, ami bármit is érne.
Ehhez képest szemet szúr az a hír, hogy a főbírónak az igazságügyi miniszter kérésére meg kell vizsgálnia, hogy megfelel-e a társadalmi elvárásoknak egy jogerős bírói ítélet. Mindez azután, hogy a miniszterelnök is jelezte, személy szerint nem ért egyet az ítélettel, de ilyet ő nem mondhat. Csak mégis mondja, a Parlamentben.
A 2006-os zavargások után bírókat idézett be egy parlamenti bizottság, függetlenül hozott ítéleteiket kellett volna magyarázniuk a törvényhozó hatalom képviselőinek. Montesquieu szevasz, Alkotmány/Alaptörvény smafu, gondoltuk. Aztán a parlament az ítéletek egy részét meg is semmisítette. A hatalmi ágak szétválasztását el lehet felejteni.
A kormány elvileg egyedül a büntetőpolitikán keresztül befolyásolhatja az igazságszolgáltatást, épp most teszi majd, új Btk-t terjesztett a Parlament elé. Egy éve az alkotmánybírósági megsemmisítést elkerülendő az Alaptörvénybe emelték a tényleges életfogytiglanig tartót szabadságvesztést, ám hiába az alkotmányozói akarat, ezt a büntetést a bírák csak nem nagyon akaródznak alkalmazni. Ennek áthidalására az új Btk. javaslat 90.§-a szerint az erőszakos többszörös visszaesővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni, azaz a törvényhozó elveszi a bírótól azt a jogot, hogy maga határozza meg, hogy mi a megfelelő büntetés. A bíró döntése helyett a törvényhozó magához rendelte ezzel a büntetés kiszabásáról való döntést, ami egy jogállamban nem elegáns.
Nem hiszem, hogy bármelyik büntetőbíró szívesen ítél enyhe büntetést gyilkosoknak. Viszont azt szilárdan hiszem, hogy a bírók a jogszabályok és a rendelkezésükre álló bizonyítékok, és nem a társadalom elvárásai alapján kell, hogy ítéletet hozzanak.
Régebbi (2007-2008) kutatásaink egyértelműen kimutatták, hogy Magyarországon a bíróságok megítélése rosszabb, mint a valóság, és hogy a legnagyobb korrupciós kockázat a szervezeti működés átláthatóságának és (nem kormány általi) számonkérhetőségének hiányából ered. A kenőpénzes ítéletek és az ítélkezés politikai befolyásolása, ha elő is fordul, nem rendszerszerű probléma.
Mostanában főleg arra hívjuk fel mindenki figyelmét, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége megkérdőjeleződött az Országos Bírósági Hivatal vezetőjének túlhatalma és személyes összeférhetetlensége révén. Azt egyelőre nem látjuk, hogy mindez hova vezet, mikor mutatja majd azt valamelyik kutatás, hogy jelentős az ítélkezés politikai befolyásolása. Kíváncsian várjuk Darák Péter válaszát az igazságügyi miniszter kérdésére, iránymutatást fog adni arról, hogy mennyire próbál megfelelni az igazságszolgáltatás a végrehajtó hatalom igényeinek.
Facebook Comments