Az ÁSZ-nak igaza van. Hack Pétert kevesen tartják függetlennek, mert 2002-ig aktív politikus volt. Akárcsak az ÁSZ elnökét. Eddig a hasonlóság, amire az ÁSZ a kritikáját alapozza. A különbség, hogy az ÁSZ elnöke még utána is politizált. Konkrétan, 1991 óta minden pozícióját a Fidesznek köszönheti, beleértve az ÁSZ elnökséget. Különbség még, hogy sem Hack Péterben, sem a Transparency Internationalben soha nem merült fel az a gondolat, hogy ő a szervezet elnöke legyen. Akármilyen jól végezné a dolgát, hiteltelenné tenné mindannyiunk munkáját.

Hack Péter vezette a TI integritás kutatását, azaz, koordinált egy száz főt számláló kutatói csapatot. Munkáját a magyar TI munkatársán kívül egy tíz főből álló Tanácsadó Testület, egy külső bíráló, valamint a TI berlini Titkársága ellenőrizte.

Az ÁSZ elnökét ezzel szemben (elvileg) nem ellenőrzi senki. Sőt. Ő felel a pártok (beleértve a Fideszt, amelynek megválasztásáig aktív politikusa volt) pénzügyeinek ellenőrzéséért. Remélem, így már érthető, miért látjuk problematikusnak, hogy az ÁSZ-t pártpolitikus vezeti.

Vannak pozíciók, ahova nem való pártpolitikus (vagy annak közeli hozzátartozója). A kutatásvezető nem ilyen, mert van fölötte kontroll. A független intézmények vezetői széke viszont ilyen. Nem olyan bonyolult ez az antikorrupció.

És akkor, amiről valóban írni szeretnék.

Brüsszelben mutattuk be múlt szerdán az összeurópai integritás tanulmányt. Hatalmas projektet zártunk ezzel, 25 tagállamban, nemzetközi módszertan használatával elemeztük az országok integritás rendszerét, és készítettünk egy összehasonlító tanulmányt. A tagszervezeteken kívül a brüsszeli TI iroda és a berlini Titkárság is óriási munkát végzett. Az Európai Parlamentben tartott sajtótájékoztatón, azon kívül, hogy bemutatta Cobus (de Swardt, TI nemzetközi ügyvezető) az egész EU-ra vonatkozó főbb megállapításokat, pár ország példáján keresztül felhívtuk a figyelmet egy-egy problémára, ami az egész uniót érintheti. Az egyik ilyen ország Magyarország volt, így kerültem én Brüsszelbe. Pusztán azért, hogy sokadik magyarként elmenjek Brüsszelbe elmondani a hazai helyzetet, amitől az egész nemzetközi média amúgy is hangos, egészen biztos, hogy nem fizettek volna nekem egy repülőjegyet.

A beszédem itt letölthető (Attacking public interest c. file), de összefoglalom nagyon röviden.

Akárcsak az EU egészében, Magyarországon is baj van a pártokkal és finanszírozásukkal, nincs lobbiszabályozás és a választások szervezése, akárcsak Európában rendben van nálunk is. Ami számunkra újdonság, a kontrollintézmények függetlenségének megkérdőjelezhetősége, pl. ÁSZ, igazságszolgáltatás, alkotmánybírák, NMHH, illetve a jogalkotás még átláthatatlanabbá válása. Ez pedig azt jelzi, hogy az állam érdekcsoportok fogságába került, ld. még state capture.  Mindemellett vannak pozitív fejlemények, úgymint antikorrupciós kormányprogram, OGP csatlakozás és az ügyészség megerősítése. Magyarországot nagyon súlyosan érintette a válság, már 2008-ban, 2007 és 2013 között pedig 26,4 md euró uniós forrást kapunk, ami a meggyengült intézményrendszer következtében nem biztos, hogy az eredeti cél szerint kerül felhasználásra.

És hogy mit tanulhat az EU a magyar példából? Szerintem, azt, hogy azok az országok, ahol a pénzügyi és gazdasági válság hasonlóan súlyos következményekkel járt, mint nálunk, és politikai változások elé néznek, könnyen lehet, hogy hasonló pályát futnak be. És akkor hiába ad mindenféle mentőcsomagot az EU, a state capture az a modell, ami jó eséllyel magát a mentőcsomagot is elnyeli. Tehát, ha meg akarják menteni az eurozónát, akkor a gazdasági és pénzügyi mutatókon túl, az uniónak az állami intézményrendszer integritási fokát is számon kell kérnie a tagállamain, különben nincs az a német adófizetői eurómennyiség, ami ezeket az országokat és velük együtt az eurót kihúzná a válságból.

Ez szorosabb kontrollt, ha akarjuk, az integráció egy magasabb fokát jelenti. Nem biztos, hogy ezt akarjuk, vagy ez a jó megoldás. De ha nincs ez a fajta uniós szintű számonkérés, akkor nem sok az esély a válságból való kilábalásra. Nos, ez volt a beszéd lényege, sajnos, az MTI számára ez a rész már nem volt érdekes, a kormány pedig az MTI-ből értesült, majd reagált.

Pedig annyival hasznosabb lenne, ha ilyen típusú, szakmai, tartalmi dolgokról vitatkoznánk a nyilvánosság előtt. Például, aki ezt a posztot olvassa, mit gondol? Érdemes bármennyi eurócentet fektetni az eurózóna megmentésébe a jelenlegi uniós intézményi keretek között?