A világ több mint 100 országában működik Transparency International helyi szervezet. Ezek mind szakmailag, mind anyagilag függetlenek a berlini Titkárságtól. A Titkárság feladata azon túl, hogy eszközöket dolgoznak ki és  kutatásokat végeznek, hogy biztosítsa az információáramlást a sok tagszervezet között. Az európaiak általában évente kétszer találkoznak, ennek kapcsán jártunk a múlt héten Berlinben.

Ültem a közérdekű bejelentők védelméről tartott workshopon, hallgattam, hogy Portugáliában és Dániában például nincs erre vonatkozó jogszabály, míg Lettországban és Luxemburgban van. És hogy Gröndlandon meg Lettországban annyira kevesen laknak, hogy ha nem védik megfelelően a bejelentőket, nem csak saját magukat, hanem az egész családjuk egzisztenciáját veszélybe sodorhatják. A workshop közben persze olvasgattam a neten ezt-azt, és szembe jött a hatvani kórház története. Nem korrupciós ügy, de kiválóan mutatja, milyen egy közérdekű bejelentő karrierje egy olyan országban, ahol ennek se megfelelő szabályozása, se kultúrája nincs.

Röviden: a kórház szakembere hiányolja a higiéniai előírások betartását a nőgyógyászati kisműtőben, ezt jelzi a szakmai igazgatónak. Pár nap múlva felmondanak neki, ő tovább megy, végül az illetékes tárca is ellenőrzést tart a kórházban. Mindent rendben találnak (nem a kisműtőt nézik). Majd megjelennek a cikkek arról, hogy a bejelentést tevő szakember bosszúálló, őrült, stb.

Hogy valójában mi a helyzet, sose tudjuk meg, mert Magyarországon nem létezik olyan szerv, amelyik valóban alaposan és függetlenül kivizsgálja a bejelentést, és ha igaz az állítás, valódi védelmet biztosítana a bejelentőnek. Mi a korrupciós ügyekre fókuszálunk, tehát, az a vágyunk, hogy ha valaki korrupciót tapasztal és bejelentést tesz, védelemben részesüljön. A korrupciót tapasztaló magyarok 90%-a nem tesz bejelentést, mert fél, hogy retorzió éri, és mert nem hiszi, hogy bárki kivizsgálná. A közérdekű bejelentőket elvileg a Büntető Törvénykönyv védi, mivel 257. §-ában kimondja, hogy aki közérdekű bejelentés miatt a bejelentővel szemben hátrányos intézkedést tesz, vétséget követ el. Ugyanakkor a statisztikák azt mutatják, hogy az utóbbi években egyáltalán nem indult bírósági eljárás ezen paragrafus alapján, ami jól jelzi a rendszer problémáit.

Pedig az angolszász országok szerint jóval olcsóbb a bejelentőket védeni, mint a belső ellenőrzési osztályokat fenntartani. A kormány antikorrupciós programja elvileg kezeli majd a kérdést szeptember táján, ezért is jó, ha már előre gondolkodunk. Milyen intézményrendszer lenne képes megvédeni a bejelentőt? És leginkább, mi kellene a kultúraváltáshoz, azaz, hogy a bejelentőben ne besúgót lássunk?

Angliában sem ment könnyen. Úgy lett védelem és jogszabály, hogy rengeteg ember meghalt, amikor elsüllyedt egy komp, összeütköztek vonatok és felrobbant egy olajtorony. Egyik esetében sem mertek jelenteni, de erre csak a vizsgáló bizottságok derítettek fényt utólag. És akkor hoztak egy jogszabályt (1998-at írunk), ami elég tág kereteket szab, hatékony védelmi eljárásokkal. Ott beleférne a védelembe a hatvani bejelentő esete is, nem csak korrupciós ügyek.

Hogy nálunk mi fér majd a jogi keretek közé, elvileg szeptember 30-ig kiderül. A kormány ekkorra ígérte magának és nekünk az antikorrupciós kormányprogramban, hogy megfelelő kereteket biztosít a közérdekű bejelentőknek (szerintem csúszás lesz). De hogy a kultúraváltás mikorra történik meg, az attól függ, hogy egy-egy nagyobb korrupciós ügyet sikerül-e így leleplezni, vagy a vizsgálatkor kiderül-e, hogy a kár megelőzhető lett volna, ha nem rettegnek a tanúk egzisztenciájuk elveszítésétől.