Elveszítheti Alaptörvény-jellegét

Elveszítheti Alaptörvény-jellegét

Elveszítheti Alaptörvény-jellegét

November 10-én majdnem 40 törvényjavaslat került az Országgyűlés elé, jóformán kivétel nélkül a kormány vagy a kormánypártok kezdeményezésére. Szinte megérteni is lehetetlen a módosítások kavalkádját, de biztosak vagyunk abban, hogy mindenki megleli a számára legkedvesebbet. A paletta igencsak színes, az Egyenlő Bánásmód Hatóság megszüntetése ugyanúgy ráfért, ahogyan az Alaptörvény újabb átszabása.

A Transparency International Magyarország ezúttal két gyöngyszemmel foglalkozik: a sorozatunk első részében a közpénzek átláthatóságának szűkítésével, a másodikban pedig a kamupártok megszüntetésére irányuló újabb lehetőség elszalasztásával.

A közpénzek sorsának az átláthatósága az egyik legfontosabb demokratikus követelmény, amelynek az érvényesülése érdekében a Transparency International Magyarország igen sokat tett. Kevesen gondolnák, hogy az erőfeszítéseink sikerének a jelenlegi hatalom által 2012-ben életbe léptetett Alaptörvény az egyik záloga. Bármilyen furcsa, de így van. Az Alaptörvény ugyanis a közpénzt használó szervezeteket a nyilvánosság előtt történő elszámolásra kötelezi, és erre az előírásra sok esetben sikerrel hivatkoztunk a bíróságon, amivel megakadályoztuk, hogy az állam eltitkolja a közvagyon sorsát. A bíróságok számára ma már alapvetés, ezért számos ítéletben szerepel az a megállapítás, hogy a „közpénz felhasználása során számolni kell a nyilvánosság ellenőrzésével”. Ez az elv nemcsak a közvetlen állami közpénzhasználatra vonatkozik, hanem minden olyan esetre, amiben a közvagyon sorsa érintett. Így egyebek mellett a Magyar Nemzeti Bank Alapítványaira, az adóbevételek átirányítása révén „Tao.-pénzekkel” kitömött sportszervezetekre és az európai uniós támogatásból beruházó cégekre is.

Az Alaptörvény kilencedik módosítása, feltéve, hogy a kormány javaslatát változtatás nélkül fogadják el, véget vethet ennek. A kormány előterjesztése értelmében a jövőben „az állam bevétele, kiadása és követelése” fog közpénznek minősülni. A módosítás nem ad túl sok támpontot annak eldöntéséhez, hogy mi fog állami bevételnek, kiadásnak, illetve követelésnek minősülni. Az indokolásból mindössze annyi derül ki, hogy ez a fogalom „valamennyi alkotmányos, állami és önkormányzati szervre, állami és önkormányzati intézményre” ki fog terjedni. Ennek akár örülhetünk is, hiszen akkor a jövőben a minisztériumok és az önkormányzatok nem tagadhatják meg a vagyonukkal és a pénzkezelésükkel kapcsolatos tájékoztatást. Kérdés azonban, hogy ebbe a körbe tartoznak-e majd az egyéb közpénzt használó szervezetek, például az állami vállalatok és újabban az állami alapítványok.

Bár a normaszövegből ez nem következik egyértelműen, attól tartunk, hogy a módosítás a szűken vett államháztartási körre fogja szorítani a közpénz értelmét. Pesszimizmusunkat két okkal magyarázzuk. Egyrészt már megszokhattuk, hogy ha a hatalom jogszabályt módosít, azt jóformán sosem azért teszi, hogy erősítse az átláthatóságot és nagyobb nyilvánosságot teremtsen. Mondhatni, hogy a korrupció elleni sikeres fellépést lehetővé tévő jogi megoldások nemcsak ritkák, de jellemzően a törvényhozás nem kívánt melléktermékeként kerülnek a jogrendbe. Másrészt, az indokolásában találni egy árulkodó félmondatot, miszerint a módosítás célja az, hogy az „alkotmányos szervek gyakorlatában megjelent eltérő helyett egységes gyakorlat alakulhasson ki”. Valójában a bíróságok és az Alkotmánybíróság gyakorlata teljesen egységes: minden olyan esetet, amikor állami vagyon kerül felhasználásra, így például a közfeladat bármilyen szervezeti formában történő ellátását a nyilvánosságra tartozónak tekintik. Az adatvédelmi hatóság állásfoglalásai is ezt az álláspontot erősítik.

Ettől általában egyedül a közpénzt használó állami szervek érvelése tér el. A Transparency International Magyarország a közérdekű adatok megismeréséért indított perekben tapasztalta meg az alperes állami intézmények védekezését, aminek általában az a központi eleme, hogy a tőlük kért tájékoztatás olyan információt érint, aminek semmi köze a közpénzekhez.

Bár bizonyosat majd csak az új szabályozás által a bírói gyakorlatra kifejtett hatás ismeretében mondhatunk, félő, hogy a kormány a maga számára kedves, ám a bíróságokon sikertelen értelmezést akarja egységesen kötelezővé tenni. Ha helyes a feltételezésünk, akkor ez a szabály a közpénzhasználat nyilvánosságának a további korlátozását jelenti.

A szerző Ligeti Miklós, a TI Magyarország jogi igazgatója

Facebook Comments