A deklarált szándék ellenére nem alkalmas a valós társadalmi támogatottsággal nem rendelkező törpepártok választási indulásának ellehetetlenítésére az egyes választási tárgyú törvények módosításáról szóló, kedden éjjel benyújtott törvényjavaslat. Arra viszont igen, hogy a politikai pluralizmust visszaszorítsa és szűkítse a politikai porond jelenlegi szereplőinek választási lehetőségeit.
Hosszú éjszaka volt a november 10-i, amikor majdnem 40 új törvényjavaslat került az országgyűlés elé. Ezek közül a talán legfontosabbat, a közpénzek átláthatóságának az Alaptörvényben rögzített szűkítését már korábban kiveséztük, ebben az írásban a választási törvény tervezett módosításaival foglalkozunk.
Amennyiben a parlament elfogadja a Varga Judit igazságügyminiszter által kedden 23 óra 59-kor benyújtott törvényjavaslatot, akkor a 2022-es országgyűlési választásokon a pártoknak az eddigi 27 helyett 50 egyéni jelöltet kell majd indítaniuk legalább kilenc megyében ahhoz, hogy országos listát állítsanak, s egyben hozzájussanak az állami kampánytámogatáshoz.
A módosítás indoklása szerint erre azért van szükség, hogy kedvét szegjék azoknak a „társadalmi támogatottsággal nem rendelkező törpepártoknak”, vagyis az általunk kamupártoknak nevezett formációknak, amelyek kizárólag a kampánytámogatás megszerzése miatt indulnak a választásokon, majd azzal jellemzően nem tudnak elszámolni az állam felé.
Ez egy legitim cél, és az utóbbi években nem ez az első jogalkotási kísérlet a kamupártok ellehetetlenítésére, elődeivel ellentétben azonban a mostani javaslat nemcsak jelentős kiskapukat hagy nyitva, hanem egyben célt is téveszt.
Korábbi módosítások
Arról, hogy a kamupártokkal szemben hozott korábbi, 2017-ben és 2018-ban elfogadott szigorítások miért nem fednek le minden joghézagot, ebben a korábbi posztunkban írtunk részletesen. Röviden: az egyéni jelöltek teljes vagyoni felelőssége komolyabb visszatartó erővel bírhat, mintha ez csak a pártvezetőkre vonatkozna, de továbbra is lehetőséget ad arra, hogy egy párt olyan jelölteket toborozzon, akiktől később nem lehet behajtani a pénzt (például mert a vagyonukat egy rokon nevére íratják). Szintén nem lesz könnyebb nyomon követni a pártok kampánytámogatásainak felhasználását, ha azokat nem kincstári kártyán kapják meg, így a rendszer továbbra is kijátszható fiktív, nem valós teljesítésen alapuló számlákkal, amelyeket nemegyszer a párt tisztségviselőihez köthető cégek bocsátanak ki.
Miért nem jó ez a kamupártok ellen?
A kampányfinanszírozás fenti szigorításai egyelőre nem szegték kedvét az agilis politikai vállalkozóknak, akiknek eddig sem a többes ajánlás által kifejezetten megkönnyített jelöltállítás okozta a legnagyobb gondot. A jelöltenkénti 500 aláírás összeszedését több esetben koordináltan, az aláírások másolásával valósították meg, amit a hatóságok a legritkább esetben tudtak szankcionálni, több elkövetőt viszont futni hagytak, mondván, az aláírásgyűjtők tudata minden bizonnyal „nem fogta át, hogy csalnak”. Az, hogy Berki Krisztián bejegyzés alatt álló pártja a tervek szerint mind a 106 egyéni körzetben állítana jelöltet 2022-ben szintén arra utal, hogy az 50-es küszöb visszatartó ereje korlátozott, bár nyilván komolyabb logisztikai előkészítést igényel.
Milyen más baj van a módosítással?
A sajtóban legelterjedtebb (pl. a telex.hu-n és a hvg.hu-n is kifejtett) értelmezés szerint a jogszabály-módosítás valójában nem is a fenti célokra irányul, hanem jóval prózaibb és közvetlenebb politikai célt szolgál: az 50 egyéni jelöltre vonatkozó szabály megnehezítené az ellenzéki pártok dolgát, ha nem egy közös listában, hanem több listában és koordinált jelöltállításban gondolkodnának. Ez kétségtelenül leszűkíti a lehetséges kombinációk számát, mivel két lista esetén a körzetek nagyjából fele-fele arányban való felosztását tenné szükségessé. Szintén szűkíti a javaslat azon pártok mozgásterét, amelyek ugyan nem vennének részt a közös listaállításban, de a koordinált jelöltállítást kevés jelölt indításával kívülről támogatnák.
„Hasonlóan aggályos az a kitétel (35. § 3. bekezdés) is, miszerint „nem sérti a szavazás titkosságát, ha a választópolgár a szavazólapról magáncélra képfelvételt készít”. Ez kétélű fegyver lehet: egyrészt az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéletével összhangban nem teszi büntethetővé azt, ha valaki a szavazólapjával szelfit készít, másrészt viszont ezáltal választási csalásokat is ösztönözhet, mivel a láncszavazás ellenőrzése így jelentősen leegyszerűsödik a „megrendelői” oldalról.”
Ennél azonban számunkra fontosabb, hogy a javaslat úgy szűkítené a politikai pluralizmust az indulási küszöb megemelésével, hogy közben a megfelelően kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkező politikai vállalkozóknak továbbra is lehetőséget hagyna az indulásra. 2018-ban a kamupártok többsége valóban csak a szükséges minimum 27 jelölttel állt ki, azonban az Összefogás Párt több mint 50 jelölttel zsebelt be, majd nem fizetett vissza 300 millió forintot meghaladó kampánytámogatást. Bár a visszaeső kamupártozókat a törvény eltiltja az újbóli indulástól, nehezen látható be, hogy újabb kalandorok miért ne követhetnék a példájukat.
Figyelembe véve, hogy a kamupárt-jelenség a legutóbbi parlamenti választásokon 2,7, a kamupártok egyéni jelöltjeinek tartozását is beleszámítva pedig 3 milliárd forinttal károsította meg az államot, a további szabályozás mindenképpen indokolt. Azonban a TI Magyarország álláspontja szerint a jelenség nem elsősorban a jelöltállítási, inkább az elszámolási szabályok szigorításával lenne orvosolható.
A szerző Mikola Bálint, a TI Magyarország projektmenedzsere