A Transparency International Magyarország a december 9-i Korrupcióellenes Világnapon tartott online konferenciája keretében a meghívott szakértők arról vitatkoztak: hogyan érvényesülhet hazánkban az újonnan elfogadott európai uniós jogállamisági mechanizmus, valamint milyen következményekkel járna Magyarország csatlakozása az Európai Ügyészséghez. A témát Marin Mrčela, a Korrupció Ellenes Államok Csoportjának (GRECO) elnökének nyitóelődása vezette fel. A résztvevők egyetértettek abban: az új európai intézmények és mechanizmusok a bennük rejlő potenciál ellenére nem csodaszerek, míg az uniós források felhasználásának ellenőrzését már létező eszközökkel is az eddigieknél hatékonyabban lehetne végezni. A vitát követő előadásában Tölgyessy Péter alkotmányjogász arról beszélt: a magyar kormány sokadszorra is a „nyugat alkonyára” spekulál, azonban ha téved, annak mindannyian meg fogjuk fizetni az árát.
A járványhelyzetre való tekintettel Marin Mrčela, a Korrupció Ellenes Államok Csoportjának (GRECO) elnöke előadása elején hangsúlyozta: különösen fontos, hogy a tagállamok biztosítsák az átláthatóság és az elszámoltathatóság elveinek érvényesítését az egészségügyi intézkedések bevezetése során is.
„A korrupciónak nincs helye az egészségügyi szektorban – ahogy sehol máshol sem. A válságkezelés során előforduló hatalomkoncentráció, a jogok és szabadságjogok sérülése, és a válság enyhítése céljából a gazdaságokba áramló komoly mennyiségű pénzek felhasználásának közepette nem lehet alábecsülni az ezekkel járó korrupciós kockázatokat”
– hangsúlyozta a GRECO elnöke, aki az interneten keresztül csatlakozott a TI Magyarország által szervezett konferenciához. A GRECO minden évben ajánlásokat tesz az egyes tagállamok számára a korrupció visszaszorításával kapcsolatban. Marin Mrčela a bírói függetlenség terén érzékelt hiányosságokra és a parlamenti képviselők gazdasági tevékenysége és vagyonnyilatkozatuk átláthatósága kapcsán megfogalmazott javaslatokra hívta fel a figyelmet a Magyarországról szóló jelentésből idézve.
Hadházy Ákos, független országgyűlési képviselő vitaindító előadásában azt fejtette ki, miért tartja fontosnak, hogy Magyarország csatlakozzon az Európai Ügyészséghez. „Épeszű, normális érv az Európai Ügyészség ellen nincsen. A magyar kormány nem véletlenül nem ment bele igazi vitába arról, hogy miért ne csatlakozzunk az Európai Ügyészséghez. (…) A nemzeti szuverenitásnak, én úgy gondolom, semmi köze a témához” – fogalmazott Hadházy Ákos. A független országgyűlési képviselő ezután Polt Péter függetlenségét vitatta, fotókkal illusztrálva a legfőbb ügyész Fideszes kötődését: „Gyakorlatilag leválthatatlan pozíciót kapott, 9 évre választották meg, nem olyan régen, néhány hónapja ismét, ugyanakkor azt is tudni kell, hogy 9 év után mindaddig hivatalban marad, amíg nem tudnak kétharmados többséggel a helyére új embert állítani. (…) Senkinek nem tartozik elszámolással, de minden olyan ügyet megakaszthat, ami a Fidesznek kellemetlen” – hangsúlyozta Hadházy Ákos. A korrupcióval szemben hosszú ideje látványosan fellépő képviselő néhány esetet is bemutatott, amelyek szerinte jól példázzák az elmúlt évek korrupciós gyakorlatát. A képviselő szerint ezek a körülmények és a bemutatott esetek is jól mutatják, miért van szükség az Európai Ügyészségre.
„Nagyon büszke vagyok a magyar emberekre, 680 ezer aláírást gyűjtött össze több mint 20 ezer önkéntes az utcákon az Európai Ügyészség mellett. (…) A magyarok, azt gondolom, az Európai Ügyészség mellett vannak”
– hangsúlyozta beszéde végén Hadházy Ákos.
A vitaindítót követő kerekasztal-beszélgetésen Bárd Petra, habilitált egyetemi docens (ELTE ÁJK Kriminológia Tanszék) és Hack Péter, egyetemi tanár, tanszékvezető (ELTE ÁJK Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék) az interneten keresztül vettek részt, Fleck Zoltán, egyetemi tanár (ELTE ÁJK Jog- és Társadalomelméleti Tanszék) és Ligeti Miklós, a TI Magyarország jogi igazgatója pedig a helyszínen csatlakoztak a moderátorhoz, Lampé Ágneshez.
Bárd Petra először azt hangsúlyozta, hogy a jogállamisági mechanizmust érdemes volna inkább antikorrupciós mechanizmusnak nevezni, ugyanis az eredeti elképzelésektől eltérően „csak akkor lehet megindítani ezt az eljárást, ha az EU pénzügyi érdekei sérülnek (…) ezért ez nem egy olyan jogállamisági mechanizmus, amiről évekkel ezelőtt, még a Bizottság tervezetében szó volt”. Hack Péter szerint ugyanakkor nem szabad csodálkozni azon, hogy egy politikai megállapodás született, hiszen a mechanizmus bevezetése kapcsán egy politikai folyamatról van szó. Bár ezután mindenki győzelmet hirdethet, „a magyar állampolgárok érzete azonban az lesz, hogy nincs megoldva a helyzet, a politikai kompromisszum csapdájában van a magyar jogállam és a demokrácia” – fogalmazott Fleck Zoltán. Az unió nincsen felkészülve ilyen helyzetek kezelésére, „nem számoltak azzal, hogy a tagállamok közül bármelyik visszafordulna, a csatlakozási kritériumokat utólag felszámolja” – fejtette ki az ELTE ÁJK Jog- és Társadalomelméleti Tanszékének tanára. „Vannak olyan helyzetek, amikor a párbeszéd és a kompromisszum az igazság kárára megy” – tette hozzá, pedig szerinte a mostani állapot „egyértelmű és határozott intézkedéseket követelne”.
Ligeti Miklós szerint „van egyfajta csodavárás” minden szereplő részéről. Van, aki abban bízik, hogy a magyar jogállamot valamilyen külső erő majd megvédi, a Bizottság majd megoldja a belső korrupciós problémáinkat. Vannak, akik talán abban bíznak, hogy ezt a sajátos módon létrehozott „birodalmat” a kormány a folyamatok fékezésével, vagy éppen az Európai Ügyészségtől való távolmaradással meg tudja óvni, de meglátása szerint „egyik csoda sem fog megvalósulni”.
Nem érdemes csodát várni, sem az Európai Ügyészséghez való csatlakozástól, sem a jogállami vagy korrupciós mechanizmustól. A felelősség szükségszerűen a magyar hatóságoké.
Bár valóban váratlanul érte az Európai Uniót a jogállamiság szisztematikus leépítése, Bárd Petra szerint számos eszköz létezik, amelyeket alkalmazni lehetne, például a kötelezettségszegési eljárás, „de úgy tűnik, hogy nincs meg a politikai szándék, hogy ezekkel éljenek”. A független bíróság hiányára hivatkozva például a jelenlegi jogrendszeren belül is visszatarthatnának pénzeket – ezzel nem él az Európai Unió, „ezt nagyon sokszor csinálja: ahelyett, hogy a meglévő eszközökkel élne, újabbakat talál ki, azt a látszatot keltve, hogy valami történik”.
Bárd Petra véleményével Hack Péter is egyetértett. „A pénz elosztásánál (…) ki lehetne alakítani olyan ellenőrző mechanizmusokat, amik tételesen ellenőrzik a pénzek elköltését, és például, ha azt látják, (…) hogy elképesztően túlárazottak a projektek, akkor be tudnak avatkozni (…) tehát nem csak a büntető igazságszolgáltatás, ami itt megoldást jelent” – fejtette ki Hack Péter, aki szerint a kifizetések előtt is meghatározhatna az unió olyan feltételeket, amelyek megteremtik a megfelelő feltételeket a források elköltéséhez. Fleck Zoltán mindezt azzal folytatta, hogy „semmilyen hatása nincsen” az unió antikorrupciós intézkedéseinek egy „nem jogállami környezetben. (…) A nemzeti intézmények állapota az európai korrupció elleni küzdelemnek egy fontos faktora”. Az intézkedések végén így sokszor az uniós források helyett „a magyar állampolgárok zsebéből fizetik ki az oligarchák juttatásait”.
Az Európai Ügyészségről szólva Bárd Petra azt is felvetette, hogy az ügyészek kinevezése során sokszor születik olyan politikai kompromisszum, amely felülírja a szakmai megfontolásokat (például Belgium, Bulgária és Portugália jelöltjeinek esetében) és „ez nyilvánvalóan árnyékot vet az Európai Ügyészség függetlenségére, pártatlanságára, legitimációjára”. Ligeti Miklós szerint talán az volna hatásos, ha az uniós források „nem ingyen pénzként”, hanem „visszafizetendő, kedvező kamatozású hitelekként” viselkednének, amivel el kell számolni, így sokkal nehezebb lenne ezeket ellopni. A jogállamisággal kapcsolatos problemákat a „rendszeren belül” nagyon nehéz volna megoldani – Hack Péter szerint kormányváltás esetén, kétharmados többség hiányában „elhúzodó alkotmányos válságra lehet számítani”.
Az első kerekasztalt követően Tölgyessy Péter alkotmányjogász, „Politika mindenek előtt – a joguralom rendjének helye Orbán Viktor rendszerében” címmel tartott előadást, amelyet a nyugati jogállamiság fejlődésének, illetve a keleti hatalom- és társadalomszervezet ismertetésével kezdett. Szerinte ’89-ben úgy tűnt, itt a hatalmas lehetőség arra, hogy valódi nyugati ország legyünk, ugyanoda jussunk, mint más, korábbi peremországok (például Finnország vagy Spanyolország), azonban ez a vágy 30-40 év alatt nem vált valóra, ahogy a térség többi országának sem sikerült a felzárkózás. Fontos körülmény, hogy Magyarországon két tényező jelent meg egyszerre: a nyugati világot érintő válság és a saját sikertelen 30 évünk tapasztalata. A magyar jelenségek tökéletesen illeszkednek a nemzetközi trendekbe – állapította meg az alkotmányjogász.
A kormányzati döntéseket szerinte meghatározza, hogy Orbán Viktornak első kormányzása után az volt a legfontosabb politikai tapasztalata, hogy új politikai-, gazdasági-, média- és kulturális elitre van szükség a valódi változáshoz. Az új elitek pozícióhoz juttatásának céljából volt tehát elengedhetetlen a személyre (illetve cégekre) szabott jogalkotás, emiatt vált a jog a politika eszközévé – és ez tekinthető a jogbiztonság szempontjából döntő sérelemnek.
Tölgyessy Péter azzal zárta előadását, hogy Magyarország XX. századi történetében (az I. és a II. világháborúkat megelőző időszakokat és a szovjet megszállás 40 évét követően) már negyedszer kötik az ország sorsát a vezetői ahhoz a feltételezéshez, hogy elérkezett a „Nyugat alkonya”, ami azokban az időkben sem tűnt megalapozatlan gondolatnak. Ám, ha most sem így van, „hanem ez egy szokásos válságidőszak, akkor bizony sajnos mindannyian meg fogjuk fizetni ennek az árát”. A hvg.hu összefoglalója a teljes beszédről itt olvasható.
A teljes eseményről készült felvétel az alábbi címen visszanézhető.