Az Alkotmánybíróságtól kértük annak a kormányrendeletnek a megsemmisítését, amely a közérdekűadat-igénylések megválaszolására szabott határidő háromszorosára növelését teszi lehetővé.
A kormány már a járvány első hulláma idején rendeletben írta elő, hogy a törvényben meghatározott 15+15 napos határidő helyett akár 45+45 napig lehet várakoztatni a közérdekű adatok megismerésére irányuló igények megválaszolását. Tavaly májusban Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a kórházakat elárasztó adatkérésekkel indokolta a határidő meghosszabbítását, ám a Miniszterelnökség a Transparency International Magyarország adatigénylése nyomán kénytelen volt elismerni, hogy nem tudják a kórházaknak küldött közérdekűadat-igénylések darabszámát. Vagyis az indokolása légből kapott volt. A kormány a koronavírus járvány második hulláma idején, novemberben újból bevezetett és azóta is hatályban lévő korlátozás indokolásával már nem fárasztotta magát.
A Transparency International Magyarország szerint egyértelműen sérti az informálódáshoz fűződő alapvető jogot az, hogy a közérdekű adatokat kezelő szervezetek a hozzájuk intézett adatkérések megválaszolását, döntésüktől függően, akár 90 napig is várakoztathatják és érdemben még csak indokolniuk sem kell e döntésüket.
Nemcsak a járvány elleni védekezésben közvetlenül érintett szervezetek kaptak felhatalmazást a jogkorlátozásra, hiszen bármelyik adatkezelő élhet ezzel a szerintünk alkotmányellenes lehetőséggel.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy az adatkezelők nem is haboznak, ha időt akarnak nyerni. A Transparency International Magyarország tavasszal a Magyar Labdarúgó Szövetségtől kapta azt a választ, hogy a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány közel 3,3 milliárd forintos extra Tao.-támogatásának a jóváhagyására vonatkozó adatokat csak meghosszabbított határidőben tudják kiadni. Akkor végül nem fordultunk az Alkotmánybírósághoz, holott nyilvánvaló volt, hogy az MLSZ alappal aligha hivatkozhatott volna a járvány elleni védekezéssel összefüggő közfeladatokra. Abban az ügyben végül a rendes bíróság előtt nyertünk pert.
Idén év elején azonban azt szerettük volna megtudni, hogy a kormány mi módon ajándékozhatta el azt a közel 500 éves és minden valószínűség szerint mind eszmei, mind anyagi értelemben felbecsülhetetlenül értékes díszpáncélt, ami eredetileg az utolsó Jagelló-házi lengyel királynak készült és már 80 éve a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében őrizték. Az okokat mi is csak találgatni tudjuk. Talán az Európai Bizottsággal az uniós jogállamisági mechanizmus kapcsán a vétóig fajult magyar kormányálláspont támogatásáért cserébe kapta meg Lengyelország a számára nyilván kiemelten fontos műtárgyat. Az ajándékozásról mindenesetre kormányhatározat is született és a magyar kormány februárban át is adta II. Zsigmond Ágost gyermekpáncélját Lengyelországnak.
Ugyanakkor Magyarország számára sem volt közömbös ez a műtárgy, bár az ügy hátterében eredetileg fatális történeti tévedés állt. A szakemberek ugyanis sokáig azt hitték, hogy II. Lajos magyar király gyermekkori páncéljáról van szó, az azonban valójában máig a bécsi Kunsthistorisches Museumban található. Magyarország számára az elajándékozott díszpáncél tehát leginkább cserealapnak lehetett volna jó, így viszont, hogy II. Zsigmond Ágost páncélja már nem a miénk, nincs miről beszélni. (II. Zsigmond Ágost lengyel király gyermekpáncéljának történetéről részletesen itt és itt lehet tájékozódni.)
Meggyőződésünk, hogy a hatályos törvények értelmében erre az ajándékozásra nem kerülhetett volna sor, teljesen függetlenül attól, hogy az elajándékozott díszpáncél Lengyelországnak vagy Magyarországnak fontosabb.
Mivel ellenőrizni akartuk, hogy helyesen gyanakodunk-e állami törvénysértésre, megkérdeztük a Miniszterelnökséget és az Emberi Erőforrások Minisztériumát arról, hogy ki és miféle szempontok alapján engedélyezte az ajándékozást.
A két minisztérium azonban a járványügyi veszélyhelyzetre hivatkozva előbb 45 napra tolta ki az adatigénylés megválaszolásának határidejét, majd újabb 45 nappal összesen három hónapig odázta el a válaszadást.
A 90 napra meghosszabbított válaszadási határidő március 15-én fog letelni, a két adatigénylés és a minisztériumok válaszai itt olvashatók. Fontos hangsúlyozni, hogy a két tárca múzeumi szakterületét szólítottuk meg, vagyis a járvány elleni védekezéssel összefüggő feladatok ellátásában nem érintett adatkezelőkről van szó. Az sem mellékes, hogy
a Transparency International Magyarország által feltett kérdések megválaszolása nem igényel különösebb megfontolást, valójában mindössze pár szóban megadható lenne a kért felvilágosítás.
Az ismertetett példa kifejezetten alátámasztja azt a véleményünket, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő alapvető jog önkényes és ezért alkotmányellenes korlátozásával állunk szemben. Ezért a Transparency International Magyarország az Alkotmánybíróságtól kérte az ezt lehetővé tévő kormányrendelet megsemmisítését.
Reméljük, hogy a panaszbeadványunkat, az erre vonatkozó külön kérelmünknek megfelelően sürgősségi eljárásban fogják elbírálni.
(Az Alkotmánybíróság előtt kezdeményezett eljárásban Karsai Dániel ügyvéd képviseli a Transparency International Magyarországot.)
A szerző Ligeti Miklós, a TI Magyarország jogi vezetője