A verseny kiiktatása, átláthatatlan közpénzköltés, túlárazás és nem indokolt beruházások – ezek a kockázatai a 35 évre szóló autópálya-koncessziónak. Az alábbiakban elmagyarázzuk, hogy miért.
Két hete előbb az Európai Bizottsághoz, majd a magyar Közbeszerzési Hatósághoz fordultunk a magyar kormány által tervezett 35 évre szóló autópálya-koncesszió ügyében. Akkor a leveleinkben jogi aggályainkat fejtettük ki, és kértük a két szervezetet, hogy vizsgálják meg a tervezett koncesszió uniós és magyar jogszabályoknak való megfelelőségét. Az alábbiakban bemutatjuk, hogy mi is a probléma az ilyen hosszú időre megkötött koncessziókkal, milyen elveket, érdekeket próbálnak védeni azok a rendelkezések, amelyeket véleményünk szerint megsért, vagy kijátszik a magyar kormány.
1. Hosszú időre megszűnik a verseny
„A piac lezárásának és a verseny korlátozásának elkerülése érdekében a koncesszió időtartamát korlátozni kell. A nagyon hosszú időtartamú koncessziók nagy valószínűséggel a piac lezárásához vezetnek, így korlátozhatják a szolgáltatások szabad mozgását és a letelepedés szabadságát.” – mondja az uniós koncessziós irányelv. Közgazdasági alapvetés, hogy a verseny ösztönzően hat a gazdasági teljesítményre és jobb minőségű termékek, szolgáltatások szélesebb választékát biztosítja a fogyasztóknak versenyképesebb árakon. Ha egy cégnek 35 évre bebiztosítjuk az üzletét, az a cég nem lesz rákényszerítve arra, hogy fejlesszen, innovatív megoldásokat dolgozzon ki, olcsóbban, jobb terméket, vagy szolgáltatást nyújtson. Ez különösen problémás egy olyan jelentős szektorban, mint az autópálya-fejlesztés – építés, karbantartás – ahol elsődleges közérdek lenne a jó minőségű út. Jelentős tételről, mintegy 2000 km gyorsforgalmi útról beszélünk.
2. Átláthatatlanul költenek el 2-3000 milliárd forintnyi közpénzt
Gondoljunk csak bele: 35 évig nem lesz közbeszerzés az építőipar egy jelentős szegmensében. Szakértői becslések szerint 2-3000 milliárd forintos megbízást jelent a 35 éves autópálya-koncesszió. A koncesszió jogosultja, mégha egy konzorcium is lesz az, nyilván nem tud majd minden feladatot ellátni, tehát számos alvállalkozót vesznek majd igénybe, azaz közpénzt költenek. A közbeszerzési szabályok célja, hogy biztosítsa a versenyt, az egyenlő esélyeket és az átláthatóságot. Márpedig 35 évig a koncesszió jogosultján kívül más gazdasági szereplőnek csak akkor lesz esélye piacra lépni, megbízáshoz jutni, ha – köszönhetően jó kapcsolatainak – megbízást kap a koncesszió jogosultjától. A koncesszió jogosultját semmi nem fogja kötelezni, hogy versenyeztesse az alvállalkozóit. Nem lesz továbbá információnk arról (vagy csak korlátozottan), hogy ki milyen konstrukcióban végzi el a munkát, kik lesznek az alvállalkozók, milyen szerződést kötnek velük stb. A közbeszerzési adatbázisból nagyon sok információ megtudható: számos oknyomozó cikk indul közbeszerzési dokumentumok alapján.
3. Rendkívül drága lesz az adófizetőknek
Bármilyen beszerzésre igaz: minél nagyobb a bizonytalanság a vállalkozó oldalán, annál többe fog kerülni a megrendelőnek a végén. 35 év alatt nagyon sok minden történhet: tovább drágulhatnak az építőanyagok, a munkaerő, az árfolyam-kockázatról ne is beszéljünk, hiszen Rogán Antal, a kormányfő kabinetfőnöke maga jelentette ki, hogy az árfolyam-kockázatot a majdani nyertesnek kell viselnie. Ezeket a bizonytalanságokat, jövőbeni kockázatokat a koncessziós pályázaton ajánlatot tevő cégek mind be fogják árazni, ezért feltételezhető, hogy a végeredmény jóval drágább lesz, mintha egy-egy kisebb, időben jobban belátható projektet versenyeztetne meg a kormány.
4. Közvagyon kerül magánkézbe
Mivel közvagyonról van szó, a vagyonkezelés közfeladat. Az állam a közfeladatokat a jelenleg hatályban lévő államháztartási szabályozás értelmében elsősorban költségvetési szervek útján látja el. Ennek a szabálynak nagyon is fontos oka van: az állam – elvileg és jó esetben – a közjót kell, hogy szem előtt tartsa, és nem a gazdasági hasznosságot.
Íme egy példa, hogy milyen – emberéletekben is mérhető – ára van a korrupciónak. 2018-ban összeomlott a genovai Morandi-híd, amelynek következtében 43 ember halt meg. Olaszországban – egyedül az Európai Unióban – a teljes autópálya-hálózatot koncesszióba szervezték, hasonlóan a tervezett magyar szabályozáshoz. A híd összeomlásának vizsgálatakor bebizonyosodott, hogy a cég emberei biztonsági jelentéseket hamisítottak meg, hogy elkerüljék a sűrű hatósági ellenőrzéseket. Az olasz ügyészek megállapították, hogy „az autópálya üzemeltetését ellátó cég – a koncesszió jogosultja – rendkívül nyereséges volt, és bőkezű az osztalékfizetésekkel, köszönhetően annak az agresszív stratégiának, amely az autópálya-hálózat karbantartási munkálatainak rendszerszintű csökkentésén alapult.” Az olasz kormány most azon dolgozik, hogy szabaduljon a még 2038-ig hatályos koncessziós szerződésből.
5. Milyen lesz a közlekedés 2057-ben?
Képzeljük el azt a helyzetet, hogy a magyar kormány 1986-ban 35 éves beszállítói szerződést köt egy írógépgyártóval arra, hogy a teljes magyar közigazgatást: minisztériumokat, hatóságokat ellátják írógépekkel. Nos, ebben az esetben Rogán Antal minden bizonnyal írógéppel írta volna meg az inkriminált koncessziós eljárás hirdetményét…
A szerző a Transparency International Magyarország közpénzügyi programvezetője