Bár korábban is bőven volt rá példa, az utóbbi időben újból divatba jött a Transparency International (TI) berlini titkársága által évente készített Korrupció Érzékelési Index (angol eredetiben Corruption Perceptions Index, ennek közkeletű rövidítésével: CPI) kormányoldali leszólása. A NER magas beosztású tisztségviselői, mint például Polt Péter legfőbb ügyész és a Transparency International Magyarország (TI Magyarország) ellen eljárást indító Szuverenitásvédelmi Hivatalt vezető Lánczi Tamás rendre fontosnak érzik kifejezni, hogy a CPI már a nevéből eredően sem tényeken, hanem percepciókon alapul és ebből fakadóan elfogult, módszertanilag pedig megbízhatatlan és átláthatatlan.
A kritika természetesen nem újkeletű, az akkor éppen miniszterelnökségi államtitkárként fungáló Csepreghy Nándor már közel tíz évvel ezelőtt hangulatjelentésnek nevezte a Korrupció Érzékelési Indexet. Az ügyészség pedig legutóbb a 2023-as évre vonatkozó, az országgyűlésben bemutatott jelentésében foglalkozott meglehetős részletességgel a CPI-jal. A vádhatóság érvelésének a lényege az, hogy a „szubjektív (nem tényeken alapuló) érzet lényegesen rosszabb képet fest Magyarország korrupciós helyzetéről, mint az objektív tapasztalatok”. A pontosság érdekében meg kell jegyezni, hogy az ügyészség nem kizárólag a Korrupció Érzékelési Indexet, hanem az attól alapjaiban eltérő módszer szerint készülő közvéleménykutatásokat, konkrétan az Eurobarometer korrupciós véleményvizsgálatait is a „nem tényeken alapuló” felmérések közé sorolja.
Érdemes megemlíteni, hogy a TIMagyarországra vonatkozó vizsgálati jelentésében a Szuverenitásvédelmi Hivatal is hosszasan taglalja a Korrupció Érzékelési Index módszertanát. Erre a jelentésre azonban most nem akarunk reagálni. Nem gondoljuk ugyanis, hogy a közérdeket az szolgálná, ha a Szuverenitásvédelmi Hivatal rosszindulatú és rögeszmés megállapításait felerősítenénk azáltal, hogy elkezdjük tételesen cáfolni a leginkább amúgy összeesküvéselméletekre emlékeztető következtetéseiket. (Az igazán bátraknak, vagy a téma kutatóinak ez úton is ajánljuk az Átlátszó.hu-ról készített jelentését, amely új szintre emeli a nemzetközi és az Amerikai Egyesült Államok által vezetett összeesküvésről szőtt képzelgéseket.)
Az alábbiakban nem a Korrupció Érzékelési Index módszertanával fogunk foglalkozni. Ez a módszertan régóta ismert és a leírása bárki számára hozzáférhető. Egyrészt Magyarország korrupciós helyzetét értékelő éves jelentéseinkben minden alkalommal ismertetjük a CPI készítésének a folyamatát. Másrészt a TI Berlinben működő központi titkárságának honlapján részletekbe menően megismerhető a vonatkozó metodológia. Továbbá a TI berlini Titkársága 2018-ban hitelességi tesztet kért az Európai Bizottságtól; és a Joint Research Center auditja a CPI-t a korrupció mérésére alkalmas eszköznek találta.
A CPI eredményeivel szemben a NER által egyre vehemensebben megfogalmazott kritika mögött értelemszerűen nem kutatásmódszertani megfontolások húzódnak. A NER-nek nem az a baja a TI Korrupció Érzékelési Indexével, hogy az, legalábbis a magyar kormány szerint, nem kellően reprezentatív, meg hogy nem veszi figyelembe a magyar bűnügyi statisztikában található adatokat. A hatalomnak azért van baja a CPI-jal, mert ez a felmérés évek hosszú sora óta igazolja azt, hogy egyre inkább csapnivaló a magyar kormány korrupcióval szembeni teljesítménye. A CPI 2022-es és 2023-as eredményei egyaránt azt állapították meg, hogy Magyarország az Európai Unió leginkább korruptnak tekintett tagállama. A Fidesznek és személy szerint Orbán Viktornak természetesen semmi kifogása nem volt a CPI ellen 2010-et megelőzően, amikor ellenzékből vígan és rendszeresen hivatkoztak a CPI-ra és a TI-Magyarország más felméréseire a szocialista – szabaddemokrata kormányzás amúgy vitán felül kétségbeejtő korrupció elleni teljesítményének a számonkérése érdekében.
Az tehát világos, hogy a NER által a CPI-jal szemben megfogalmazott ellenérzések és kritikák mögött az abból fakadó frusztráció húzódik meg, hogy a Korrupció Érzékelési Index hű és lesújtó képet ad az Orbán-kormány korrupciójáról. Ezt a frusztrációt semmiféle módszertani okfejtés nem tudja mérsékelni, már csak ezért sem fárasztjuk magunkat a NER kritikájának tételes megválaszolásával.
Ehelyett az ügyészség által hivatkozott bűnügyi statisztikai adatokra összpontosítunk. Polt Péter legfőbb ügyész, illetve a vádhatóság éves beszámolója szerint (amelyről később a legfőbb ügyészt a Parlament illetékes bizottsága előtt is meghallgatták) ugyanis egyértelmű, hogy a bűnügyi statisztikában megjelenő korrupciós esetszámok jelentik az „objektív tapasztalatok”-at. Van tehát a Korrupció Érzékelési Index, amely egyike a „nem tényeken alapuló” felméréseknek és van a valóság, ami a bűnügyi statisztikában jelenik meg.
Nézzünk akkor néhány alapfogalmat a bűnügyi statisztikáról!
Az Egységes Nyomozó-hatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztikáról van szó, amit szakmai berkekben ENyÜBS néven rövidítenek. Az ENyÜBS úgynevezett objektumstatisztika, vizsgálatának tárgya (objektuma) a bűncselekmények egyes alanyi és tárgyi jellemzői. Így az ENyÜBS-ben megtalálhatóak a bűncselekmények darabszámára, egyes jellegadó sajátosságaira, például az elkövetési értékre, az okozott kárra, az elkövetés módszerére vonatozó adatok. Az ENyÜBS adatgyűjtési köre kiterjed a bűnözésben történő részvételre és az érintettségre, vagyis a bűncselekmények alanyi oldalára is. Ezért adatokat rögzít az elkövetőkről és a sértettekről, és például korcsoportos megoszlások kimutatására, így a fiatalkorúak vagy éppen az idősek érintettségének a vizsgálatára alkalmas adatokkal is szolgál.
Az ENyÜBS továbbá követő statisztika, ami azt jelenti, hogy a bűncselekmények hatóságok által történt megállapítását követően rögzít adatokat. Az ENyÜBS legfontosabb algoritmusa a büntetőtörvény, vagyis alapvetően a bűncselekmények törvényi jellemzőit rögzíti, de számos eljárási adat is megtalálható benne. Az ENyÜBS talán legtöbbet idézett alapegysége a regisztrált bűncselekmények száma. A bűncselekmény regisztrálása a nyomozó hatóság (rendőrség vagy NAV), illetve az ügyész által a bűncselekmény tárgyában hozott döntés, például vádemelés, eljárás megszüntetése, feljelentés elutasítása alapján történik.
Nézzük meg azt is, hogy mindez hogyan működik a gyakorlatban. A bűncselekményre, esetünkben a vesztegetés vagy a befolyással üzérkedés valamelyik alakzatára vonatkozó adat a rendőrség vagy az ügyészség tudomására jut és jóesetben megindul a nyomozás. A nyomozás akár évekig is elhúzódik, korrupciós ügyek esetében kifejezetten ritka a gyors, mondjuk egy évnél rövidebb idő alatt lezáruló eljárás. Szerencsés esetben a nyomozást vádemelés követi, bár ez a statisztika szempontjából másodlagos, mert a hatóságok a megszüntetett eljárás alapján is összeírják a korábban vizsgált bűncselekmények számát.
Tehát a korrupciós ügy hatóság elé kerülése után eltelik nagyjából egy vagy két év és ekkor felírják az ENyÜBS-ben az adott ügyben megállapított vesztegetések vagy befolyással üzérkedések számát. Amikor tehát az ügyészség 2023-ra vonatkozó éves beszámolójában a korrupciós esetszámokról olvasunk, akkor valójában legalább 12-24 hónappal korábbi ügyekkel van dolgunk. És ez csak egyfajta átlagos becslés, hiszen a korrupciós bűncselekmények elévülési ideje jellemzően hosszú, tehát előfordulhat, hogy sok évvel az elkövetésük után kerül a hatságok elé az adott magatartás. Elsőként tehát az időtényezőnél csúszik el az „objektív tapasztalat”.
Van azonban más probléma is. Amint írtuk, az ENyÜBS leggyakrabban idézett alapegysége a regisztrált bűncselekmények száma, szakzsargonban az „erbécsé”. Korábban, egészen 2007-ig azonban ezt a fogalmat a jogszabályok az ismertté vált bűncselekmények számaként használták. A különbség fontosságát alig lehet túlhangsúlyozni. A magyarországi bűnügyi statisztika kezdeti, a Kádár-rendszer véres szakaszának lezárultáig, vagyis 1963-ig nyúlnak vissza. Ekkortól majdnem fél évszázadon át az volt a szakmai konszenzus, hogy a bűnüldöző szervek felderítenek minden elkövetett bűncselekményt. A bűncselekmények tehát ismertté válnak és azokat a hatóságok ki is nyomozzák, a felelősök pedig elnyerik méltó büntetésüket. Sokáig fel sem merült, hogy létezhetnek olyan bűncselekmények, amelyek nem szerepelnek a bűnügyi statisztában. Persze a kriminológia és a látenciakutatás már igen korán kimutatta, hogy rengeteg büntetendő magatartás kívül reked a hatóságok látókörén. Részben ezért változott meg 2007-ben a szakkifejezés, és azóta a bűnügyi statisztika, hivatalosan és elviekben, már nem az összes, hanem kizárólag a nyomozó hatóságok és az ügyészség által regisztrált bűncselekményeket tartalmazza.
Arról sem szabad azonban hallgatni, hogy Magyarországon még a látenciának, vagyis a bűnözés hivatalosan nem ismert terjedelmének is van szürkezónája. Szakmai körökben már az 1990-es évek legeleje óta közismert volt, hogy a bűnüldöző szervek nem minden náluk bejelentett bűncselekményt írnak be a bűnügyi statisztikába. A nehezen felderíthető, sok vesződséget ígérő bűnügyek egy részét egész egyszerűen nem rögzítették. Ha indult is nyomozás, mert mondjuk a feljelentő ragaszkodott ehhez, hiszen ellenkező esetben a betöréses lopás miatt nem fizet a biztosító, az ismeretlen elkövetővel szemben csendben és gyorsan megszüntetett nyomozás nem került be a statisztikába.
Az is széles körben ismert, hogy minél erőszakosabb és súlyosabb egy bűncselekmény, annál kisebb az esélye, hogy nem derül ki („látenciában marad”). Emberöléseket nehéz eltitkolni, szemben az erőszakmentes vagy kisebb fokú erőszakkal megvalósított magatartásokkal, mint amilyenek a lopások és a vagyon elleni tényállások körében tömegesen előforduló más tényállások.
És akkor a korrupció azon sajátosságáról nem is beszéltünk még, hogy nincsen a felderítésben és az elszámoltatásban érdekelt sértett. A vesztegetés olyan, mint Rejtő Jenő könyveiben a kocsmai verekedés: csak elkövetői vannak. Márpedig ők mind azt szeretnék, hogy sose derüljön fény a tettükre. Ezért a korrupciós bűncselekmények körében kiugróan magas a látencia, amivel talán csak a szexuális erőszak látenciája vetekedhet, ám abban a bűncselekményi körben egészen más okok keresendők a rejtve maradás mögött. A korrupcióra vonatkozó „objektív tapasztalat” tehát másodjára a látencia természetes és a hatóságok által mesterségesen létrehozott különféle megnyilvánulásain csúszik el.
A Transparency International Magyarország nem vitatkozik az ügyészséggel, sem más államhatalmi szervezetekkel azon, hogy Magyarországon a hatóságok mennyi korrupciós bűncselekményt vizsgálnak ki. A bűnügyi statisztikából ugyanis ez és nem más derül ki. Az ENyÜBS leginkább azt árulja el a figyelmes olvasónak, hogy a bűnüldöző szervek hány darab korrupciós ügyet képesek, illetve hajlandóak befogadni és azokat milyen hatékonysággal tudják feltárni. Ez rendkívül fontos tudás, mert rávilágít a korrupció bűnügyi kontrolljának a hatékonyságára. Még pontosabban fogalmazva: a kriminális korrupció bűnügyi kontrolljáról van szó, hiszen a bűnüldöző szervek a jogilag büntetni rendelt korrupt magatartások ellen tudnak fellépni. A 2023-as évre vonatkozó ügyészségi jelentésből tudhatóan néhányszáz elkövető néhányszáz bűncselekményéről van szó. Ez még az amúgy drasztikus mértékben csökkenő bűncselekményszámok tükrében – 2014-ben még 329 ezer bűncselekményt regisztrált a statisztika, 2023-ban már mindössze 178 ezret, nem is beszélve a 2000-es éveket megelőzően bőven félmillió fölötti esetszámról – is csak a kriminalitás elenyészően kis hányadát teszi ki.
A bűnügyi statisztikában ezért is szokás kiemelni, hogy a korrupciós bűncselekmények úgynevezett kiselemszámú halmazt képeznek, amit akár egyik évről a másikra is szélsőséges mozgások jellemezhetnek. Ez figyelhető meg 2021-2022 környékén is: a hivatali vesztegetések száma 2021-ben 5796, 2022-ben meg 650 volt. Nyilván beesett egy nagyobb ügy, talán néhány elkövető sorozatcselekménye, amit a hatóságok sikerrel feltártak, és ez megdobta a statisztikát. Nem a korrupció tízszereződött meg és még csak nem is az történt, hogy 2022-re a megelőző évi szint tizedére esett vissza a vesztegetések terjedelme.
Az eddig írtakból következően a Korrupció Érzékelési Indexet és a bűnügyi statisztikát nem szabad összevetni, mert más jelenségek mérésére szolgálnak. Az előbbi, vagyis a CPI azt mutatja meg, hogy a külföldi szakértők és üzletemberek mit gondolnak az egyes országok, a mi esetünkben Magyarország korrupció elleni teljesítményéről a közszektorban. A TI Magyarország számos közléséből tudhatóan ez a vélemény egészen elkeserítő, hazánkat több év óta az EU leginkább korrupt országának tartják. Ezzel szemben az ENyÜBS alapján a legpontosabban azt tudjuk megállapítani, hogy a bűnüldöző szervek milyen mértékben tudnak megküzdeni az eléjük kerülő korrupciós ügyekkel.
A kettőnek legfeljebb annyiban van köze egymáshoz, hogy a NER aligha számíthat arra alappal, hogy jópontokat kap a korrupció elleni küzdelem terén azért, mert a rendőrség és az ügyészség elkap évente párszáz vesztegetőt, köztük akár az államhatalom vezető tisztségviselőit, ha közben a kormány az adófizetők százmilliárdjaival tömi ki Orbán Viktor vejét és más, hozzá hasonlóan a közpénzeken élősködő vállalkozókat.
A szerző a Transparency International Magyarország jogi vezetője, korábban, 2007 és 2012 között az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban, majd a Belügyminisztériumban egyebek mellett a bűnügyi statisztikai adatgyűjtésért is felelős osztály vezetője volt.