Magyarország a nemek közötti egyenlőség kapcsán továbbra is sok kihívással küzd, ahogy ezt a fenntartható fejlesztési célok gender-aspektusait összegző Equality Measure 2030 index is megmutatja. A nőket érintő szociális támogatásokon, illetve a béregyenlőségen is bőven lenne még mit javítani, de a nők politikai képviselete is sok kívánni valót hagy maga után. A nők politikai reprezentációja világszinten is gondot okoz még a legfejlettebb országokban is, azonban Európán belül nálunk a legalacsonyabb a női politikusok aránya. A nők hiánya a politikában és más vezetői pozíciókban azonban nem csak őket érinti: a női politikusok és vezetők számának növelése nagyot lendíthet a korrupció megfékezésén. Többek között ebben segíthet az Equality Measure 2030 új adatbázisa.
A Y2K-probléma túlélése után, 2000 szeptemberében az ENSZ tagjai aláírták a Millenniumi Fejlesztési Célokat (MFC). Ennek értelmében 15 éven belül, vagyis 2015-ig bizonyos célokat el kellett érni világszerte az előrehaladás jegyében. Kisebb-nagyobb sikerek után 2015-ben a világ vezetői egy New York-i csúcstalálkozón aláírtak egy új fenntartható fejlődési keretrendszert, amely felváltotta az MFC-t: ez az Agenda 2030. Az Agenda 2030 egy 17 Fenntartható Fejlődési Célból (FFC) és 169 konkrét feladatból álló ambiciózus lista, amelynek célkitűzéseit 2030-ig kellene teljesíteni. Az FFC-k (angolul: Sustainable Development Goals, vagyis SDG-k) a világ gyökeres megváltoztatásának építőkövei: a célok között megtalálható a szegénység felszámolása, a fenntartható városok és közösségek létrehozása, de van köztük konkrétabb feladat is, mint például a tengeri szennyezés megfékezése.
A célok között külön kategóriát képez a nemek közötti egyenlőség, amit az Equality Measure 2030 (EM30), egy független civil szervezet és globális szövetség olyannyira fontosnak vélt, hogy készített egy átfogó adatbázist arról, hogy a világ most hol áll a nemek közötti egyenlőség kérdésében.
Ehhez nem csupán azt a Fejlődési Célt használták fel, ami kifejezetten a nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányul, hanem további 12 FFC-n belül külön figyelmet fordítottak a nőket kiváltképp érintő problémákra. A 13 felhasznált indikátor további alkategóriákra van lebontva; egy kategóriában maximum 100 pontot lehetett elérni. Itt fontos megemlíteni, hogy ezek a pontszámok nem százalékok, hanem több felmérés alapján egy 0-tól 100-ig terjedő skálán egységesített pontok – ahol a 0 a legalacsonyabb, a 100 a legmagasabb elérhető pontszám – némely kategóriában az egyes számszerűsített Fejlődési Célokat is figyelembe véve. A valamennyi kategóriában elért pontszám átlagából állított össze az EM30 egy sorrendet, ami alapján valamennyi régiót és országot könnyen össze lehet hasonlítani.
Magyarország egy “fair” ország
Globálisan 129 országból Magyarország a 35. helyet érte el az Equality Measure 2030 indexben, 74,1 ponttal. Ugyan ez egészen jól hangzik, érdemes megjegyezni, hogy az Európai Unión belül 28-ból csupán a 25. helyen állunk. Összehasonlításképpen, a V4 országok is mind megelőztek minket a globális listán: Lengyelország a 30. helyen áll, Szlovákia a 22.-en, Csehország pedig a legjobb 20 közé is bekerült, igaz, csak az utolsó helyen. Mind a négy ország fontos mérföldköveket ért el a nemek közötti egyenlőség felé vezető úton, de csak Csehországnak sikerült „Jó” pontszámot elérni; Magyarország, Szlovákia, illetve Lengyelország mind „Fair” besorolást kaptak.
A legjobb 20 ország közül egyébként 17 Európában található. Minden régióban van legalább egy ország, ami „Rossz” vagy „Nagyon rossz” eredményt ért el, azonban Európában nincs egy ország sem „Nagyon rossz” pontszámmal. Meglepő módon, Szlovénia a 6. helyen áll globális szinten az indexben. Világszinten az átlagos pontszám 65,7 volt 100-ból, és a legtöbb kelet-európai ország az átlag körül vagy alatt teljesített. Európában első helyen Dánia áll 89,3 ponttal, ami globálisan is a legmagasabb pontszám, a legalacsonyabb pontszámot pedig Azerbajdzsán érte el.
Az európai és észak-amerikai régió kimagaslóan jól szerepel az 1. (A szegénység felszámolása), a 3. (Egészség és jóllét), a 4. (Minőségi oktatás), a 6. (Tiszta víz és alapvető köztisztaság), illetve a 7. (Megfizethető és tiszta energia) kategóriákban a nemek közötti egyenlőséget figyelembe véve – bár ezek az FFC-k inkább a legkevésbé fejlett országokban játszanak nagy szerepet. Itt olyan alkategóriákra kell gondolni, mint például az anyai halálozás, vagy a nők földbirtoklással kapcsolatos jogai. A régió átlaga az ötös (Nemek közötti egyenlőség) és a kilences (Ipar, innováció és infrastruktúra) kategóriában is jó a többi régióval összevetve. Ugyanakkor, néhány eredményen van mit javítani: átlagosan a régió még messze van a 13-as FFC (Fellépés az éghajlatváltozás ellen) és a 17-es FFC (Partnerség a célok eléréséért) elérésétől. Ezekben a kategóriákban az átlagpontszám 58,0, illetve 52,8 – ezzel mindkettőben a „Nagyon rossz” címet nyerte el a régió.
Az adatbázisban felhasznált 13 FFC közül Magyarország legrosszabb eredményét a 17-es, úgynevezett ’Partnerség a célok eléréséért’, kategóriában szerezte meg – ez például nőket érintő szociális támogatásokat foglalja magában. Ebben mi 46,2 pontot értünk el, de érdemes megjegyezni, hogy a szociális támogatásokkal kapcsolatban a legtöbb kelet-európai ország a globális átlag környékén vagy az alatt teljesített.
A 17-es FFC-t szorosan követi a 13-as, „Fellépés az éghajlatváltozás ellen” mutató, amelyben Magyarország 47,8 pontot ért el, ezzel szemben Csehország 64,5 ponttal az európai toplistát vezeti. A 9-es Fejlődési Célban, amiben fontos pontként szerepel a nők száma a matematika, technológia és mérnöki tudományokban (angolul STEM), 59,94 pontot értünk el, míg Csehország 64,5-öt. Ugyanakkor a statisztikák alapján Magyarországon a STEM-ben dolgozók 27%-a nő, míg Csehországban ez az arány csupán 23%. Ebben a kategóriában egyébként a kelet-európai országok meglepően jól szerepeltek: a nyolc legjobban értékelt ország közül kettő Kelet-Európában található. Érdekes módon, azokban az országokban, amelyek keveset költenek kutatás-fejlesztésre, kedvezőbbek a nemek közötti arányok a STEM-ben, mint azokban, amelyek sokat költenek rá, például Ausztria és Németország, akik a legrosszabb pontszámot érték el Európán belül.
Azonban nem minden kategóriában állunk rosszul. Magyarország három kategóriában is több mint 90 pontot ért el: „Tiszta víz és alapvető köztisztaság” (FFC 6), „Minőségi oktatás” (FFC 4), illetve „Megfizethető és tiszta energia” (FFC 7), ebben a sorrendben. Ezen felül több pontot értünk el (83.21) a 10-es Fejlődési Célban (Egyenlőtlenségek csökkentése) mint Szlovákia (76.88) és Lengyelország (78.40).
Nők a politikában
Habár a nemek közötti egyenlőtlenségeknek számos releváns és mérhető aspektusa van, a nők politikai képviseletével, illetve a női vezetők számával kapcsolatos viták a közelmúltban a magyar közéleti diskurzusban is kiemelt jelentőségre tettek szert.
A nők politikai és gazdasági vezetésben való szerepvállalása nemcsak reprezentációs szempontból fontos, hanem azért is, mert számos tanulmány arra utal, hogy az adott intézményekben előforduló korrupció mértékét is csökkenti.
De nem feltétlenül azért csökken a korrupció női vezetők kinevezésével, mert a nők kevésbé lennének korruptak – bár egyes kutatások kimutatták, hogy őket kevésbé lehet megvesztegetni, mint a férfi vezetőket –, hanem mert más prioritásaik vannak: például, a női politikusok az oktatásra illetve az egészségügyre szánnak több pénzt, ezáltal magasabb humán tőke születik, ennek pedig az az eredménye, hogy csökken a korrupció. Ugyanakkor ez nem csak egyirányú korreláció: egy 2019-es tanulmány szerint a korrupció oka lehet a női képviselők hiánya.
A nők képviseletének értékeléséhez érdemes az ötös számú Fejlődési Célra koncentrálnunk, amely konkrétan a nemek közötti egyenlőség elérésére vonatkozik. Az EM30 ezen belül két külön indikátorral figyeli a nők politikai képviseletét: parlamenti képviselőként illetve magasabb szintű, miniszteri pozíciókban. A nők politikai képviselete világszerte, még a magas jövedelmű országokban is gondot okoz: 2017-ben a globális átlag kicsivel 20% fölött volt, és több országban egy női tagja sem volt a kabinetnek.
* Az adatok a 2018. április előtti állapotot tükrözik.
A V4 országok közül mindkét kategóriában Magyarország érte el a legkevesebb pontot. Parlamenti képviselők terén 20,1 pontot kaptunk, ezzel a legutolsó helyen állunk Európán belül. Ebben a kategóriában meglepő módon Lengyelország érte el a legtöbb pontot, 56,1-gyel. Ugyanúgy Lengyelországban található a legtöbb nő a kormány magasabb pozícióiban, itt ők 45,4 pontot értek el, ami éppen 45,4 ponttal több, mint amit mi: 0. Itt érdemes megjegyezni, hogy ezt a pontszámot egy régebbi felmérés alapján kaptuk: a 2018-as országgyűlési választások után, Bártfai-Mager Andrea miniszterségével, valamint Varga Judit igazságügyi miniszter közelmúltbeli kinevezésével javult a helyzet, már ami a női miniszterek számát illeti.
A magyar nők helyzete az igazságszolgáltatás magasabb szintjein egy kicsivel kedvezőbb, ráadásul itt nem is mi állunk az utolsó helyen a V4-ekhez képest, hanem Csehország a maga 26,7 pontjával. Itt mi Lengyelországgal azonos pontszámot kaptunk (40), míg az élen Szlovákia áll 61,5 ponttal.
A nemek közötti egyenlőtlenségek azonban nem csak a vezető pozíciókban mutatkoznak meg, hanem a gazdasági élet teljes spektrumán megtalálhatóak.
Az index mérte a nemek közötti bérszakadék mértékét is, amiből kiderül, hogy nem csak a V4-ek között állunk utolsó helyen, de Európán belül is csak Franciaországot sikerült megelőznünk.
A fentiek alapján összességében kijelenthető, hogy Magyarországnak még bőven akad tennivalója a Fenntartható Fejlődési Célok teljesítése érdekében, különösen, ami a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutatókat illeti. A fenti számok alátámasztják azt a korábban többször is megerősített képet, hogy a nők aránya a magyar közéletben kirívóan alacsony, ami számos kutatás eredményei alapján korrupciós szempontból is kockázatokat hordoz.
A cikk alapjául szolgáló adatbázis itt érhető el.
A szerző Szolnoki Nikolett, a TI Magyarország korábbi gyakornoka