Pedig a friss országjelentés jócskán megfogalmaz kritikát is, például ami a korrupciót és a közbeszerzéseket illeti. Habár a makrogazdasági mutatók alakulása rövidtávon valóban reménykeltő, az ország versenyképességének hosszútávú javulását több tényező is hátráltatja. Például a magas szintű korrupció elleni fellépés hiánya, a közbeszerzési piacon tapasztalható korlátozott verseny, valamint az utóbbi tisztaságát ellenőrizni hivatott kontrollrendszer gyengeségei.
A kormány közleménye szerint a Magyarországra vonatkozó legfrissebb jelentésében az „Európai Bizottság is elismeri a magyar gazdaság eredményeit”. Valóban, Brüsszelben is látják, hogy a magyar gazdaság továbbra is erőteljesen növekszik, és a bruttó hazai termék (GDP) bővülésének az üteme évek óta meghaladja a 4 %-ot, sőt, tavaly az 5 %-ot is megközelítette.
A kormány valamiért azonban elmulasztja megemlíteni az e héten szerdán kiadott országjelentésben foglalt kellemetlenebb megállapításokat. A csúf igazság ugyanis az, hogy
a Bizottság szerint Magyarországon a „korrupció továbbra is aggodalomra” ad okot, a közbeszerzések körében pedig különösen „jelentős korrupciós kockázatokat” lehet tapasztalni.
A hivatalos reakció így nem vesz tudomást arról az álláspontról sem, miszerint hiányzik a „határozott és szisztematikus fellépés a magas szinten elkövetett korrupció” ellen. A kormány azt is elhallgatja, hogy Brüsszel miben látja a korrupció elleni küzdelem hatékonyságának a hiányát. A Bizottság szerint a „fékek és ellensúlyok rendszerének a gyengülése, a gyenge elszámoltathatóság és a közérdekű adatokhoz való hozzáférés akadályai” miatt nem sikerül legyűrni a visszaéléseket.
Hasonlóan értékeli a helyzetet a Transparency International Magyarország is. Az ország korrupciós helyzetét értékelő legfrissebb jelentésünkben rámutattunk: hazánk az Európai Unió korrupt tagállamainak csoportjában is folyamatosan romló teljesítményt mutat, tavaly például Romániával holtversenyben Magyarország volt az EU második legkorruptabb országa. A gazdasági teljesítmény sem ad túl sok örömre okot. A növekedési adatok ugyanis csak első ránézésre tűnnek imponálónak, igaz, nem is akármennyire. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzése szerint a növekedés az elmúlt években 4 % fölötti üteme még 2024-ben is meghaladja a 2 %-ot, és Magyarország 2014-ben 140 milliárd dollárt kitevő bruttó nemzeti terméke 2024-ben meg fogja haladni a 220 milliárd dollárt.
Mindez azonban nem változtat azon, hogy Magyarország többévnyi folyamatos gazdasági növekedés ellenére továbbra is az Európai Unió korrupcióval súlyosan fertőzött, ellenben viszonylag alacsony egy főre jutó GDP-vel rendelkező tagállamai közé tartozik (ld. a lenti ábrán). A gazdaság versenyképessége ugyanis az egyik leggyengébb az Európai Unióban, amit nem elhanyagolható mértékben az idéz elő, hogy az államhatalmi intézmények hatékonysága csapnivaló, és gyakran részrehajlóan működnek.
Összefüggés a korrupciós fertőzöttség és az egy főre jutó GDP között az EU-ban
Forrás: A Transparency International és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) adatai alapján a TI Magyarország számításai. Megjegyzés: Minél magasabb a Korrupció Érzékelési Index által mért pontszám, annál kisebb a korrupciós kitettség. Az Európai Unió tagállamai közül 80 ponttal a 2019. évi CPI felmérésen a 9. helyezést elérő, 113 ezer USA dollár egy főre eső GDP-vel rendelkező Luxemburg technikai okokból nem szerepel az ábrán.
Különösen súlyos versenyproblémák mutatkoznak a közpénzek felhasználása terén.
A Bizottság aktuális jelentése diplomatikusan fogalmaz, hiszen mindössze annyit állít, hogy még „mindig jelentős mértékben javítható lenne a közbeszerzési piaci verseny”. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az állam a magyar és az európai uniós polgárok adóját egyre nyíltabban arra költi, hogy a hozzá politikailag közel álló eliteket tovább gazdagítsa. Jellemző, hogy Mészáros Lőrinc és a hozzá köthető cégek egyre meghatározóbb mértékben részesülnek a közbeszerzési tortából. A közpénzekből megállíthatatlanul gazdagodó felcsúti géniusz és a vele együtt pályázók 2017-ben a közbeszerzések több mint 5 %-át, míg 2018-ban közel a 4 %-át nyerték el. Ez két év alatt mintegy 400 milliárd forintot jelentett. Figyelemmel arra, hogy a hazai közbeszerzések felét részben vagy egészben az Európai Unió finanszírozza, megállapíthatjuk: Mészáros Lőrinc európai mércével mérve is kiemelkedő vagyonosodási teljesítményt nyújt. Kérdés, mindez mekkora szerepet játszik abban, hogy a Bizottság 2019-ben közel egymilliárd euro összegű uniós támogatás visszafizetését rendelte el Magyarországgal szemben. Brüsszeli zsargonban ezt tapintatosan „pénzügyi korrekciónak” nevezik, a lényeg azonban ugyanaz: a magyar polgárok szenvedték el a most lezáruló hétéves uniós költségvetési ciklus legdurvább szankcióját. Hogy miért? Hát a „közbeszerzéshez kapcsolódó irányító és kontrollrendszer hiányosságai miatt”. Magyarul azért, mert az állam a haverjainak osztja ki a közpénzből fizetett megrendeléseket.
Persze a magyar hatóságok számára kézenfekvő védekezési stratégia arra hivatkozni, hogy a magyar ügyészség az EU-átlagnál magasabb (45 %-os) arányban emel vádat az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) ajánlásai nyomán. Ezt a képet azonban jelentősen árnyalja a Bizottság friss jelentésében is hangsúlyozott azon tény, miszerint „az OLAF jelentősen több szabálytalanságot talál az uniós forrásokkal kapcsolatban Magyarországon, mint más országokban, és ellentétben az összes többi tagállammal, a nemzeti hatóságok által bejelentett esetek számánál is sokkal többet”. Így az átlagnál kedvezőbb vádemelési arányt elsősorban azon esetek kiugróan magas száma (20) indokolja, amelyekben az OLAF ajánlása ellenére nem született döntés, semmint a bűnüldöző hatóságok kiemelkedő buzgalma.
Zárásként még egy példa arra, hogy mit is rejtenek a Bizottság árnyalatan megfogalmazott következtetései. Brüsszelben azt mondják: a „közbeszerzés terén még mindig viszonylag gyenge a verseny”, mert az „egyajánlatos pályázatok aránya az elmúlt 5 évben magas maradt”. Idehaza mi tudjuk, hogy ez a valóságban azt jelenti: 100 nagyértékű, ún. uniós értékhatár feletti közbeszerzési eljárás közül 2018-ban 39 esetben, 2019-ben pedig 42 esetben egyetlen cég versenyzett. A kormány szerint ezzel szemben az egyajánlatos közbeszerzések aránya 2018-ben 24 % volt és 2019-ben is mindössze az eljárások 25 %-át tette ki. Hogy ki mond igazat? Az uniós értékhatár feletti közbeszerzési eljárások adatbázisát kezelő Bizottság ismételten diplomatikusan fogalmaz, amikor mindössze annyit állít: „a Közbeszerzési Hatóság nem tudja alátámasztani a javuló statisztikáinak a módszertanát”.
A szerző Ligeti Miklós, a TI Magyarország jogi igazgatója
Szerkesztette: Mikola Bálint, a TI Magyarország projektmenedzsere