Aki követte az Európai Tanács 2020. július 17-21-i rendkívüli ülésével kapcsolatos híreket, az nehezen igazodik ki azon, hogy végül is miben állapodtak meg az uniós állam- és kormányfők, valamint hogy bekerültek-e a jogállamisági feltételek az uniós költségvetésbe. Az alábbi posztban segítünk eligazodni az egymásnak ellentmondó értelmezések között.

„Törölték a jogállamiság kifejezést az új mechanizmus leírásából az EU-csúcson”¹

„Magyar diplomáciai siker az uniós csúcson, Orbán Viktor győzelmet aratott”²

„Maradt a jogállamisági feltételrendszer az uniós költségvetésben”³

„Az EP jelenlegi formájában megvétózza a tagállamok alkuját, az egyik ok a jogállamiság”⁴

„Megvétózná az EP az EU-költségvetést a jogállamiság elkenése miatt”⁵

Szalagcímek az elmúlt pár napból. Aki követte az Európai Tanács 2020. július 17-21-i rendkívüli ülésével kapcsolatos híreket, az nehezen igazodik ki azon, hogy végül is miben állapodtak meg az uniós állam- és kormányfők. Az ülésen az alku tárgya a 2021-27. időszakra szóló hétéves költségvetés fő számai voltak, amihez társul egy gazdasági helyreállítási alap is. Az egyik fő kérdés pedig az, hogy az uniós pénzek felhasználásának feltétele lesz-e a jogállamiság tiszteletben tartása.

Mindenekelőtt érdemes megnézni, hogy miről határozott az Európai Tanács. Ez az úgynevezett tanácsi következtetésekből állapítható meg, amelyek szövege bárki számára hozzáférhető és magyarul is elérhető. A tanácsi következtetés 22 – 24. pontjairól beszélünk, amelyekben a következőket fektetik le az uniós állam- és kormányfők:

• az Unió pénzügyi érdekeit az uniós szerződések általános alapelveivel, különösen az EU Szerződés 2. cikkében foglalt értékekkel összhangban kell védelmezni;
• hangsúlyozzák a jogállamiság tiszteletben tartásának fontosságát;
• a költségvetés védelmére – az előző pontokra tekintettel – egy feltételrendszert fognak bevezetni (erről nem mond semmilyen további részletet az uniós dokumentum);
• ha megsértik a majd bevezetendő rezsimet, akkor az Európai Bizottság fog javasolni intézkedéseket a Tanácsnak, amit az minősített többséggel fog elfogadni
• valamint, és erről kevesebb szó esik, a Bizottságot felhívják, hogy új intézkedésekre tegyen javaslatot a csalások és szabálytalanságok ellen – és ehhez nincs semmilyen további feltétel szabva.

Fontos leszögezni, hogy a tanácsi következtetések elnevezésű uniós dokumentum lényegében egy politikai deklaráció, ami alapján később az Európai Bizottság – mint végrehajtó szerv – majd el tud járni, és aminek a tartalmát majd jogszabályokra kell lefordítani. Sokkal részletesebben vagy világosabban máskor se szoktak az ilyen jellegű dokumentumokban fogalmazni, hiszen akkor nehéz dolga lenne huszonhét állam- és kormányfőnek, hogy megállapodjanak egy kompromisszumos szövegben. Ugyanakkor ez nem is baj, hiszen így

az Európai Bizottság sincs beszorítva szoros keretek közé.

Mindezek fényében, álláspontom szerint,

ez egy olyan politikai nyilatkozat, amely sok mindenre lehetőséget ad és megteremti a jogalapját egy keményebb ellenőrzési mechanizmusnak is.

Habár most leginkább csak az új jogállami mechanizmusról beszélünk, fontos lehetőségeket tartogat az utolsó pont is, amely

felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy új intézkedéseket kezdeményezzenek a csalások és a szabálytalanságok terén, amely – mivel sokkal egzaktabb, mint a sokszor vitatott tartalmú jogállamiság – akár hasznosabb eszköz is lehet a Bizottság kezében, ha tud élni ezzel a felhatalmazással.

A végére hagytam azt a pontot, ami miatt az Európai Parlament leginkább elégedetlen, miszerint, ha valamelyik tagállam megsérti a majd bevezetendő jogállamisági feltételrendszert, akkor az Európai Bizottság fog javasolni intézkedéseket a Tanácsnak, amit az minősített többséggel fog elfogadni. A Bizottság eredeti terve szerint, ugyanis, a Tanács csak az intézkedés vétójáról dönthetett volna minősített többséggel („fordított minősített többség”). Ugyanakkor gondoljunk bele, hogy van egy minisztérium – a mi esetünkben ez most az Európai Bizottság – ami beterjeszt egy intézkedési javaslatot a kormánynak – ez lenne a Tanács – és a kormánynak nem elfogadnia kellene az intézkedést, hanem csak arról dönthetne, hogy megvétózza-e. Természetesen, ha a magyar helyzetet és viszonyokat nézzük, akkor kedvezőbb lett volna a fordított minősített többség alkalmazása, de ha ettől elvonatkoztatunk, akkor beláthatjuk, hogy ez egy elég vitatható megoldás lett volna. A minősített többség pedig egy ekkora horderejű döntésnél szintén teljesen indokolt.

Összességében, tehát, ez a most elfogadott dokumentum egy politikai nyilatkozat, amitől sokkal több konkrétum nem igazán várható, ugyanakkor olyan lehetőséget tartalmaz, ami jogalapot nyújthat az Európai Bizottságnak arra, hogy a jövőben sokkal keményebb lépéseket tegyen az uniós forrásokkal szembeni visszaélések ellen – feltéve, hogy élni akar ezzel a lehetőséggel.

A poszt szerzője Nagy Gabriella, a Transparency Ineternational Magyarország közpénzügyi programvezetője