A magyar médiapiacot korábban is jellemezték a sajtószabadsággal kapcsolatos kihívások, azonban 2010 után új fokozatra kapcsolt a független sajtó leépítése, 2014-re pedig lényegében új, az állam által sokkal erősebben kontrollált médiarendszer épült ki – derült ki a Transparency International Magyarország „Közös értékeink” című, az Európa a polgárokért program keretében megvalósuló projektjének online nyitóeseményén. A beszélgetés keretében Polyák Gábor, a PTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének egyetemi docense, Babos Attila, a Szabad Pécs kiadásért felelős szerkesztője, valamint Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója vitatták meg a magyar médiahelyzet és a jogállamiság legfontosabb összefüggéseit.
„Nem vagyok olyan optimista, mint Orbán Viktor, viszont éltem Németországban” – adta meg a beszélgetés alaphangját Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Műhely társalapítója, aki egyben azt is hozzátette: boldogan cserélne a német médiahelyzettel. A szakértő értékelése szerint az elmúlt 10 év magyar médiapolitikáját ahhoz lehet hasonlítani, mintha Németországban a radikális AfD kerülne kormányra, és hajtaná végre médiaprogramját. A 2010 óta tartó folyamatok vezérmotívuma Polyák szerint az állami hirdetések kormánypárti médiumokra való koncentrálása, s ezzel párhuzamosan olyan intézkedések bevezetése, amelyek a független médiát nehéz helyzetbe hozzák. Polyák Gábor hozzátette: bár az új korszak kezdetét már a 2010-ben elfogadott, a piaci folyamatokba beavatkozó médiatörvény is előrevetítette, azt kevesen látták előre, hogy ez a Népszabadság beszántásához vagy az Index átalakításához vezethet. „Ez a rendszer kiválóan alkalmas volt arra, hogy piaci pozíciókat tegyen tönkre” – foglalta össze Polyák az új médiarendszer esszenciáját, kiemelve, hogy míg a közpénz a médiafinanszírozás egyik fő forrásává vált, addig a független médiumok a hagyományos piaci bevételekből már nem képesek magukat fenntartani.
„Nagyon régóta nem igaz az, hogy Magyarországon sajtószabadság van” – értékelt a médiaszakértő, hozzátéve, hogy a megbízható információ mára luxustermékké vált Magyarországon.
Babos Attila, a Szabad Pécs felelős szerkesztője egyetértett azzal, hogy „nincs már sajtószabadság Magyarországon”, ugyanakkor kiemelte: a sajtószabadság nem 2010-ben szűnt meg, de már ekkor elkezdődött, majd 2014-től gyorsult fel a folyamat. Babos szerint 2016 őszétől 2018 tavaszáig a Népszabadság felszámolásával, a megyei lapok átvételével és a Simicska-féle Magyar Nemzet bezárásával „új szintre lépett” a médiaszabadság felszámolása. Ugyanakkor fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a vidéki sajtó függetlenségével 2016 előtt is adódtak problémák, szabad sajtótermékek pedig annak ellenére is léteznek még a piacon, hogy sajtószabadság nincsen.
Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója a beszélgetés során hangsúlyozta: a szabad média és a korrupció ellenőrzése az átláthatósági funkción és az elszámoltathatósági funkción keresztül is összefügg egymással. Előbbi a sokoldalú tájékozódás lehetőségének korlátozottsága miatt sérül a magyar gyakorlatban, míg utóbbinak egyik fő letéteményesét, a tényfeltáró újságírást a Transparency International Magyarország is igyekszik támogatni oknyomozói mentorprogramján, illetve a Transparency-Soma Díjon keresztül. Martin József Péter szintén rámutatott, hogy habár a sajtószabadság és a korrupció szintje is nehezen számszerűsíthető, a kettő erősen összefügg egymással: Magyarország mind a Transparency International Korrupció Érzékelési Indexe (CPI), mind a Freedom House sajtószabadság indexe tekintetében olyan országokkal játszik egy ligában, mint Görögország, Bulgária és Románia.
„2010 valóban egyfajta cezúra volt a magyar médiatörténetben, azóta a médiaszabadság komoly lejtmenetbe került” – érvelt a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója, hozzátéve: Bajomi-Lázár Péter kifejezését használva a „többpárti gyarmatosítást” felváltotta az „egypárti gyarmatosítás”, egy Berlusconi-típusú médiarendszer felől elmozdultunk egy erősen centralizált, Putyin-féle médiarendszer felé.
Martin József Péter szintén megemlítette, hogy a média növekvő polarizáltsága, valamint a korrupciós sémák egyre komplexebbé válása is hozzá járul a magyar társadalom korrupcióval szembeni apátiájához. Ugyanakkor megjegyezte azt is: „tényfeltáró cikkek nélkül bizton állíthatjuk, hogy még rosszabb lenne a helyzet”.
A jövőre vonatkozó kilátásokkal kapcsolatban Polyák Gábor elsősorban az előfizetői kultúra terjedését, míg Martin József Péter emellett az EU jogállamisági jelentésében a médiaszabadsággal kapcsolatos kritikát látta biztató fejleménynek. Abban a beszélgetés minden résztvevője egyetértett, hogy az új médiakörnyezetben a fogyasztók felelőssége is, hogy a „pénztárcájukkal szavazzanak”, ami valamelyest ellensúlyozhatja a piac az állami hirdetések elosztása által okozott torzulásait.