2018. május 2-án mutatta be az Európai Bizottság az Unió költségvetésének védelméről szóló rendelettervezetet, amely lehetővé tenné az uniós források felfüggesztését egy tagállam viszonylatában a jogállamiság általános hiányosságai miatt. Az uniós jogalkotásban ezt követően az Európai Parlament és a tagállami kormányokat képviselő Tanács párhuzamosan kezdi el tárgyalni a tervezetet. Amikor mindkét intézmény kialakította a saját szövegváltozatát, akkor az Európai Bizottsággal kiegészülve, a három különböző szövegváltozatból igyekeznek egy minden fél számára elfogadható kompromisszumos szöveget kialakítani több tárgyalási fordulóban, azaz trilógusok során.
A tárgyalások során az Európia Parlament egy hatékony, szigorú szabályozásért harcolt, míg a Tanácsot képviselő soros német elnökség egy moderáltabb, minden tagállam számára elfogadható szöveget támogatott.
A mai nap véget értek a trilógusok, a felek kompromisszumra jutottak. A kompromisszum főbb pontjai a következők:
- jogállamiság alatt az Unió alapértékeit értik, és az egyik rendelkezés példákat sorol fel a jogállamiság megsértésére, amelyek között szerepel az igazságszolgáltatás függetlenségének megsértése is;
- a mechanizmus akkor lép életbe, ha a jogállamiság megsértése közvetlen hatással van az EU költségvetésére;
- nemcsak egyedi eseteket vizsgálnak, hanem a jogállamiság visszatérő és általános megsértését is;
- egy hónapon belül kötelező lesz a mechanizmust elindítani és öt hónapon belül életbe kell lépnie (így a Tanács, azaz a tagállamok, nem húzhatja a végtelenségig az időt);
- a tagállamok kétharmadának szavazata kell a mechanizmus elindításához (ez a Tanácsnak kedvez, hiszen a Parlament egy olyan változatot támogatott, amely szerint a mechanizmus automatikusan megindult volna, és annak leállításához kellett volna minősített többség);
- az Európai Bizottság évente el fogja készíteni az ún. jogállamisági jelentést, amelyet figyelembe fog venni a Tanács a mechanizmus elindításáról szóló döntés meghozatala során.
A kompromisszumos szöveget még formálisan el kell fogadnia az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is.
A most kialakított szabályozás láthatóan valóban egy kompromisszum eredménye, amellyel egyik fél sem lehet igazán elégedett, ugyanakkor mindenképpen egy új eszköz, egy új lehetőség az EU számára, hogy az uniós források megfelelő felhasználását kikényszerítse, ha lesz erre politikai szándék.
A szerző Nagy Gabriella, a TI Magyarország közpénzügyi programjainak vezetője