A Transparency International Magyarország az alábbi szöveget november 11-én szándékozta közzétenni. A hatalom azonban az Alaptörvény közpénzek lenyúlását még könnyebbé tévő átszabásával 9. módosításával keresztül húzta a számításunkat. Az elmúlt héten a figyelem a közpénz alkotmányos fogalmának átírására és a választási eljárási szabályok változására összpontosult. Ez az írás olyan békebeli problémákkal foglalkozik, mint amilyen a közérdekű adatok megismerésének nagyösszegű költségtérítés megfizetésétől történő függővé tétele.
A Transparency International Magyarország az évek során rengeteg pert indított különféle közérdekű adatok kiderítése érdekében. A pereink többségét megnyerjük, mondhatni, kifejezetten sikeresek vagyunk a bíróságok előtt, és ennek köszönhetően számos olyan információt sikerült napvilágra hoznunk, amit a hatalom birtokosai szívesen titokban tartottak volna. A kormány persze nem maradt tétlen: évek óta meg-megújuló kísérleteket tesz a tényfeltárás akadályozására, és ennek részeként egyszer a kellemetlen híreket nyilvánosságra hozó civilek, máskor meg az újságírók kerülnek célkeresztbe. A hatalom a nyilvánosság szűkítése érdekében azt is lehetővé tette, hogy az állami szervek jelentős összegű költségtérítésre kötelezzék azokat, akik közérdekű adatokat akarnak megismerni. Ennek az a lényege, hogy az adatkezelők előre megfizettetik a tőlük tájékoztatást kérőkkel az adatok kiadásának az árát. Nemcsak a technikai költségeket kell megfizetni, hanem az állami szervek dolgozóinak a bérét is, vagyis azt a munkaidőt, amit a kért adatok másolásával, vagy például a meg nem ismerhető személyes adatok kitakarásával töltenek a dolgozók.
Az akár milliós összegű fizetési kötelezettség előírása valóban sokakat eltántoríthat az adatkéréstől, aki pedig ennek ellenére kitart, hosszas perlekedésre kell felkészüljön, ha a bíróságtól kéri a költségtérítés összegének felülvizsgálatát. A költségtérítés igénylése azonban kétélű fegyver, amint azt nemrég az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyar Államkincstár is megtanulhatta. A Transparency International Magyarország az előbbitől a látvány-csapatsport támogatások („Tao.-pénzek”) felhasználásának az ellenőrzésére vonatkozó dokumentumokról, míg az utóbbitól a 2018-as parlamenti választáson résztvevő jelöltek kampányelszámolásáról kért felvilágosítást. A két adatigénylésben az volt a közös, hogy mindkét állami szerv sokmillió forintot kért az információért. Az EMMI 3 147 454 forintot, míg a kincstár 5 315 200 forintot kitevő költségekre hivatkozott. Mindkét ügyben a bíróságtól kértük a fizetési kötelezettség eltörlését és jogerősen nyertünk. Az államkincstár bizonyult belátóbbnak, és miután másodfokon is elveszítette a pert, ingyen kiadta az adatokat. Az EMMI nehezebben viselte a bírósági kudarcot és a Kúriától kérte a számára kedvezőtlen ítélet felülvizsgálatát, de végül ezt is elbukta. Igaz, az adatokhoz többszöri felszólítás ellenére még így sem jutottunk hozzá.
És hogy miért kétélű fegyver a költségtérítés? Mert ha az állami szerv a költségek megfizetését kéri, akkor utóbb nem hivatkozhat arra, hogy az adatokat mégsem adja ki. Aki költségtérítést kér, három dolgot automatikusan elismer: 1) az igényelt adatok a birtokában vannak, 2) azokat ő maga is közérdekű adatoknak tekinti, végül 3) az adatok kiadásának nem látja jogi akadályát. Vagyis, ha az adatkezelő pénzt kér, akkor lemond a védekezés azon módjáról, hogy valamely jogi okra, például az üzleti titok megóvására hivatkozással tagadja meg az információ átadását.
Az persze nem magától értetődő, hogy a bíróságok az adatigénylő erre irányuló kérelmére teljesen eltörlik az adatkezelők által igényelt költségtérítést. Az itt ismertetett két esetben erre azért került sor, mert mind az EMMI, mind pedig az államkincstár rendkívül sok pénzt kért és semmivel nem igazolta, hogy miért éppen ennyibe kerül az adatok kiadása. A bíróságok azt tekintik alapnak, hogy a közfeladatot ellátó szerveknek a normál napi működés keretében ingyenesen kell az igényelt adatokat az állampolgárok rendelkezésére bocsátaniuk. A nyilvánosság védelme terén nem mindig jeleskedő Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság is azon az állásponton van, hogy a közérdekű adatok iránti igények teljesítése nem pénzért nyújtott szolgáltatás, hanem a közfeladatot ellátó szervek alkotmányos kötelezettsége.
Nem tilos tehát pénzt kérni a közérdekű adatokért, csak rafináltabban kell csinálni: az okos adatkezelő nem mohó és ügyesen indokolja, hogy miért kell neki a pénz. A Transparency International Magyarország azonban abban bízik, hogy a közel kétévi pereskedéssel kivívott győzelem igazi precedenssé válik és az állami szerveknek elmegy a kedve a költségtérítés kéréstől, mert bár ezzel sikeresen húzzák az időt, a végén rajtavesztenek. Az információt ugyanis nem titkolhatják el, és a tárgyalásra járás tőlük is értékes munkaidőt vesz el, ami, perköltséggel fűszerezve talán többe is kerül, mintha az adatokat első szóra és ingyen kiadnák.
A szerző Ligeti Miklós, a TI Magyarország jogi igazgatója