Habár a magyarok jelentős többsége (69%-a) súlyos problémaként érzékeli a kormányzati korrupciót, a kormány korrupció elleni fellépését pedig több mint felük rossznak tarja, sokan tartanak a korrupció jelentésének lehetséges következményeitől – derül ki a Globális Korrupciós Barométer friss európai uniós felmérés adataiból. Habár a hálapénz kriminalizálása bizonyára az attitűdök változását is magával hozza, a felmérés eredménye szerint a hálapénzfizetés előfordulása kiugróan magas Magyarországon, ami arra enged következtetni, hogy sokáig tarthat, míg a társadalmi szokások idomulnak a megváltozott jogi környezethez.
A koronavírusjárvány harmadik hulláma egyben egy olyan törvénymódosítást is magával hozott Magyarországon, aminek elfogadását kevesen látták előre: az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény elfogadásával és a Btk. ezzel párhuzamos szigorításával 2021. január 1-től büntethetővé vált Magyarországon a hálapénz utólagos nyújtása és elfogadása is, amely akár többévnyi börtönbüntetéssel is szankcionálható. Minderre korábban számos szakmai és civil szervezet ajánlásai ellenére sem került sor, leginkább az európai uniós átlagtól jelentősen elmaradó egészségügyi kiadások, s ezzel összefüggésben az alacsony orvosi bérek miatt, amelyek a hálapénz tiltásával együtt jelentősen növelték volna az orvoselvándorlás – így sem elhanyagolható – kockázatát. Ugyanakkor a hálapénz tiltásától nemcsak a mindenkori kormányok vonakodtak, hanem a társadalom is meglehetősen elfogadó volt a jelenséggel szemben: a Transparency International Magyarország 2020 elején készített felmérése szerint a magyarok több mint fele találta elfogadhatónak a hálapénz jelenségét, a válaszadók legnagyobb csoportja (41%) pedig az állami egészségügy természetes velejárójaként tekintett rá.
Különösen fontos mindezt figyelembe venni a friss Globális Korrupciós Barométer eredményeinek értékelésekor. A Transparency International berlini titkárságának június 15-én bemutatott felmérése szerint azok a magyarok közül, akik az elmúlt évben igénybe vettek valamilyen közegészségügyi ellátást, 18% fizetett hálapénzt, adott ajándékot vagy ajánlott fel szívességet a szolgáltatásért való hozzáférésért cserébe. Ez az eredmény összhangban van a Transparency International Magyarország felmérésének korábbi adataival, miszerint a válaszadók 19%-a fizetett hálapénzt. Habár a törvényi szigorítás által kilátásba helyezett szankciók sokakat visszatarthatnak a hálapénzfizetéstől, életszerűtlen várakozás, hogy az ezt megalapozó attitűdök egyik napról a másikra megváltozzanak. Ugyanakkor a kriminalizáció hosszútávon jótékony változásokat idézhet elő, ami különösen kívánatos lenne annak fényében, hogy a magyarok milyen apátiával viszonyulnak a korrupció jelenségéhez.
Honnan ered ez az apátia? Részben személyes tapasztalatokból. A friss Globális Korrupciós Barométer adatai szerint a magyarok 36%-a támaszkodik személyes kapcsolataira a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés vagy valamilyen hatósági ügyintézés megkönnyítése érdekében, amely arány szintén az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés esetében a legmagasabb (41%). Habár azok aránya, akik ugyanezen szolgáltatásokért kenőpénzt fizetnek jelentősen (és nem meglepő módon) alacsonyabb (17%), ez az arány még mindig a legmagasabbak közé tartozik az Európai Unió országaiban, Litvánia, valamint a Korrupció Érzékelési Index szerint Magyarországgal holtversenyben utolsó Bulgária és Románia vonatkozó eredményeivel együtt.
Az apátia második oka az állami intézmények korrupcióüldözés terén nyújtott teljesítményébe vetett bizalom hiányában keresendő. A Globális Korrupciós Barométer szerint a magyar válaszadók több mint fele (53%-a) vélekedett úgy, hogy a kormány “rosszul” vagy “nagyon rosszul” kezeli a korrupciót, míg mindössze 4% adott “nagyon jó” értékelést ugyanerre a kérdésre. Szintén árulkodó, hogy a magyarok 40 százaléka érzékeli úgy, hogy a korrupció szintje nőtt az elmúlt egy évben, míg mindössze 15 százalékuk tapasztalt csökkenést.
A harmadik aggodalomra okot adó tényező abból a feszültségből fakad, amely a magyar emberek a korrupció elleni fellépéssel kapcsolatos vélekedései, valamint a politikai és üzleti elitek értékelése között áll fenn. Különösen érdekes, hogy míg a magyar válaszadók 53 százaléka értett egyet azzal az állítással, hogy az egyszerű állampolgárok is felléphetnek a korrupció ellen, ezzel párhuzamosan 48 százalék gondolja azt, hogy az embereknek félniük kell a bejelentés lehetséges következményeitől. Hasonló inkoherencia fedezhető fel aközött, hogy míg a magyarok 54 százaléka szerint a kormány politikáját – a közjó szolgálata helyett – néhány nagy szereplő érdekei határozzák meg, addig 45 százalékuk értett egyet azzal, hogy a kormány átláthatóan kezelte a koronavírusjárványt.
Figyelembe véve a magyar társadalom növekvő politikai polarizációját, illetve az állami szintű korrupció értékelése és a pártszimpátia között fennálló összefüggést valószínűsíthető, hogy az előbb említett, egymással nehezen összeegyeztethető értékelések mögött is politikai véleménykülönbségek húzódnak meg. Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy a GCB szerint a parlamenti képviselők a magyarok 39 százaléka, míg a miniszterelnök és környezete a magyarok 34 százaléka szerint lehet érintett korrupcióban, egy olyan kontextust kapunk, amely ideális mozgósítási terep populista politikusok számára – míg sokkal kevésbé ideális a liberális demokrácia elveinek kiteljesedésére.
Éppen ezért, a Transparency International Magyarország bízik abban, hogy a hálapénzfizetés kriminalizálása egy olyan első lépésnek tekinthető, amelynek pozitív szemléletformáló hatásai más magatartásformák megítélésére is kiterjedhetnek. Ugyanakkor a korrupció bejelentésétől való félelem magas szintje azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy Magyarországnak további erőfeszítéseket kell tennie a közérdekű bejelentők védelme érdekében.
A Transparency International Magyarország a Globális Korrupciós Barométer adatairól szóló részletesebb elemzése itt, az európai uniós eredményeket összehasonlító, angol nyelvű jelentés pedig ezen a címen olvasható.