A múlt héten voltunk lobbiszabályozásról egyeztetni a KIM-ben. TASZ és mi voltunk hivatalosak így első körben, aztán, ha alakul a szabályozás, gondolom, lesz normál társadalmi egyeztetés is. Remélem, azzal, hogy ezt a blogbejegyzést írom nem vágjuk el magunkat végleg a minisztériumnál, és hívnak majd még máskor is. Íme pár dilemma, amikkel a jogalkotó ilyenkor szembesül, mert tényleg nem egyszerű feladat.
Már a cél meghatározása is nehézségekbe ütközik: az legyen a cél, hogy ne lehessen befolyásolni a döntéshozót, vagy az, hogy lássuk, milyen befolyások érik a döntés előtt?
Én a lobbizást nem tartom ördögtől valónak, ha cégvezető lennék, mindent elkövetnék annak érdekében, hogy profitom legyen. És ha épp mondjuk egy követségi fogadáson összefutok egy politikussal, tuti elmondanám neki, hogy szerintem hogyan lenne érdemes a dohányforgalmazást szabályozni. Biztos a versenytársam is ezt tenné, aztán majd a politikus dönt, ideális esetben a közérdeket szem előtt tartva.
Meg egyébként, még ha szörnyű bűnnek is tartanám, akkor sem megyek semmire azzal, ha betiltom az ilyen típusú beszélgetéseket. Állampolgárként valószínűleg jobban járok, ha azt várom el, hogy ezekről a beszélgetésekről kapjak némi információt, aztán majd megítélem, hogy a politikus mennyire a közért dolgozik.
Cél tehát megvan: az érdekérvényesítés folyamata legyen átlátható. Ideális rendszerben aki érdeket akar érvényesíteni, az regisztrálja magát a lobbiregiszterben. És ha ő egy regisztrált lobbista, akkor őt bizony fogadni kell záros határidőn belül. És amikor elmondja, mit szeretne, arról egy rövid hírt kell adni a lobbijelentésben. Ha valaki ezt elmulasztja, akkor lehet büntetést kiszabni, pl. pár hónapig nem lobbizhat.
Azt szoktuk mondani, hogy ilyen volt az előző lobbitörvény – és nem működött. Tény, hogy alig voltak lobbijelentések és még a minisztériumon belüli tárgyalásokat sem mindig jelentették, arra pedig, hogy a tenisz- vagy focipályán ki miről beszélgetett, végleg esélyünk nem volt tudni. De voltak hiányosságai is bőven az előző szabálynak. Hogy mást ne mondjak, semmiféle szankció nem állt a lobbijelentéseket gyűjtő hatóság rendelkezésére, ha elmulasztottak egy-egy eseményt jelenteni. A lobbisták körét pedig – kis túlzással – azokra szűkítette, akik egy cég nevében üzletszerűen lobbistaként járnak el. Valójában tehát be akart vezetni egy rendszert, ami nem volt életszerű, ahelyett, hogy a valóságban működő kapcsolatokat tette volna átláthatóvá.
Akármilyen szabályt hozunk, valószínűleg azt sosem fogja tudni kikényszeríteni, hogy az informális találkozón milyen módon befolyásolnak egy politikust. De arra van esély, hogy ha utólag egy ilyen eset kiderül, akkor azt lehessen szankcionálni.