Megvizsgálta az Állami Számvevőszék, hogy 2008 és 2012 között hogyan ellenőrizték a közbeszerzéseket. Erről egy jelentést adtak ki, és úgy tűnik, hogy alapvetően elégedettek. Mi nem vagyunk azok. Bemutatjuk, hogy miben értünk velük egyet, és hogy miben nem.
Mi a jó és mi a rossz az ÁSZ szerint – és szerintünk?
1. Az ÁSZ szerint fontos eredmény, hogy egyre kevesebben kérnek alaptalanul a Közbeszerzési Döntőbizottságtól (KDB) egy-egy közbeszerés után jogorvoslatot, pedig a jogszabály szerint a KDB feladata a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogsértő vagy vitás ügyek miatti jogorvoslat intézése. Az ÁSZ szerint ez annak köszönhető, hogy az eljárási díjakat jelentősen megemelték. Ez tényleg látszik a számokon: a jogorvoslati eljárások száma 2011-ről 2012-re 1011 darabról 695 darabra csökkent. A megállapított jogsértések száma 2008 és 2011 között 219 darabbal nőtt, majd 2012-re 166 darabbal csökkent. Ez alapján azt mondja az ÁSZ, hogy 2012-ben a jogsértések száma csökkent. Mi inkább úgy fogalmaznánk: csak a KDB látókörébe került ügyek száma csökkent.
Ez fontos különbség. Jogorvoslatot ugyanis valóban lehet ok nélkül is kérni, de sokszor lehet nyomós érve a pályázatokon vesztes cégeknek arra, hogy miért gondolják inkorrektnek a közbeszerzési pályázatot. És az irreálisan magas eljárási díjak ezeket a cégeket is visszafoghatták. Mert az eljárási díj ugyan visszajár, ha a KDB igazat ad nekik, de a KDB működése még finoman szólva sem átlátható. Vagyis hiába biztos abban a vesztes, hogy ővé volt a legjobb pályázat, ennyi pénzt nem akar kockáztatni, mert nem bízik abban, hogy a KDB korrekt lesz.
2. A közbeszerzési törvényt 2008-ban is módosították, akkor előírták, hogy a közbeszerzési eljárással kapcsolatos információkat az ajánlatot kérő vállalatoknak és szervezeteknek a honlapjukon nyilvánosságra kell hozni. Ez valóban fontos változás volt, amit az ÁSZ javulásként értékelt. Arról azonban nem írtak semmit a jelentésükben, hogy ha ezeket az információkat a közbeszerzési eljárások ajánlatkérői mégsem hozták nyilvánosságra, akkor semmilyen szankciót, büntetést nem kaptak. Enélkül pedig nem ért sokat ez az új szabályozás.
3. A jelentés megemlíti, hogy a Közbeszerzési Hatóság (KH) a törvény előírásai ellenére, a bírósági döntést tartalmazó határozatokat nem tette közzé honlapján. Ez is mutatja, hogy komoly gondok vannak a Hatóság átláthatóságával. Márpedig ezek megismerése a jogalkalamzók számára kulcsfontosságú lehet.
4. A jelentés megállapítja továbbá, hogy nem készült el a középtávú kormányzati stratégia arra, hogy bevezessék az elektronikus közbeszerzéseket, ami a TI szerint sokat segítene abban, hogy a közbeszerzések tisztábbak legyenek. Fontos lenne, hogy végre elektronikusan támogatott, automatizmusokra épülő, adatbányászatra alkalmas informatikai rendszer épüljön ki.
5. Az ÁSZ megerősíti azt, amit a TI is többször hangsúlyozott már: a hatályos jogszabályok nem adnak egyértelmű leírást arra, hogy milyen indokkal lehet a közbeszerzést elhagyni, és hogy pontosan ki dönthet erről.
Mit kell tenni az ÁSZ szerint?
A fenti megállapítások ellenére az ÁSZ intézkedést igénylő megállapításai igen haloványak. Például az szerepel benne, hogy a KH gondoskodjon az egyes ágazatokban szokásos vagy megállapított bérekre és a kapcsolódó közterhekre vonatkozó információk összegyűjtéséről és közzétételéről. Ez persze nagyon is lényeges, és tény, hogy ennek a mai napig nem tesz eleget a KH, de a TI ennél sokkal nagyobb problémának tartja, hogy közben a rendszerszintű problémákkal egyáltalán nem foglalkozik a Számvevőszék.
Mi történt mostanában, és ez miért baj?
A Közbeszerzési Hatóság keretében működő Tanács összetétele az ÁSZ által vizsgált időszakot követően változott, így azzal feltehetően az ÁSZ majd a következő jelentésében foglalkozik, pedig a változás már most komoly aggodalomra ad okot.
A Tanácsnak 2014. január 1-je előtt 10 tagja volt. A törvény alapelveinek és egyes közérdekű céloknak az érvényesítését a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter, a gazdaságpolitikáért felelős miniszter képviselte. Az ajánlatkérők általános érdekei ügyében a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által kijelölt személy, a helyi önkormányzatok országos szövetségei által együttesen kijelölt személy és az az építésügyért felelős miniszter által kijelölt személy járt el. Az ajánlattevők általános érdekeit pedig a munkáltatók országos érdekképviseletei és az országos gazdasági kamarák által kijelölt három személy képviselte. A Tanácsot egy választott elnök vezeti.
A közbeszerzési törvény módosítása alapján 2014-ben a Tanács tagjainak száma (két lépcsőben) 10-ről 15 főre emelkedett, és az NFÜ által kijelölt személy helyére az intézményi változások miatt Miniszterelnökséget vezető államtitkár által kijelölt személy lépett.
Az alábbi új személyek léptek be a Tanácsba: az agrár-vidékfejlesztésért felelős miniszter és a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamara elnöke által közösen kijelölt személy, az Állami Számvevőszék elnöke vagy az általa kijelölt személy, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal elnöke vagy az általa kijelölt személy, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság vezetője vagy az általa kijelölt személy,
a Magyar Nemzeti Bank elnöke vagy az általa kijelölt személy.
Az öt új személynél azonban nincs megnevezve, hogy kinek valójában melyik oldalt képviselve kell eljárniuk, illetve nem derül ki, hogy kerül a csizma az asztalra: vajon a fogyasztóvédelemnek és a központi banknak mi közük van a közbeszerzésekhez? Vagyis nem tudjuk pontosan, hogy ez az öt új Tanácstag kinek az érdekeit képviseli. Közbeszerzésekre évente 1300 milliárd forintot költ el az ország, és a TI álláspontja (és a józan ész) szerint mindenképpen tiszta helyzetet kellene teremteni.