Felszolgálják az aranytojást tojó tyúkot – 600 milliárd forintnyi részvény kerül alapítványi tulajdonba

Felszolgálják az aranytojást tojó tyúkot – 600 milliárd forintnyi részvény kerül alapítványi tulajdonba

Felszolgálják az aranytojást tojó tyúkot – 600 milliárd forintnyi részvény kerül alapítványi tulajdonba

Azt már számtalan alkalommal megírtuk, hogy a korrupció Magyarországon súlyos probléma, és pénzben kifejezve is hatalmas veszteséget eredményez. Ha már megakadályozni nem tudjuk a közvagyon lenyúlását, legalább igyekszünk leltározni a korrupciós botrányokat, hogy a visszaélések ne maradjanak észrevétlenek. Most is fel kell emeljük a szavunkat, hiszen az állam éppen a családi ezüstöt kezdi szétosztani.

Arról van ugyanis szó, hogy a Mol és a Richter állami tulajdonban lévő részvényeiből 10-10 százalékot ajándékba kap a Budapesti Corvinus Egyetemet fenntartó alapítvány, illetve a Mathias Corvinus Collegiumot fenntartó alapítvány. Első ránézésre úgy tűnik, nincsen másról szó, mint az állami fenntartású egyetemek alapítványi magánegyetemmé formálásának újabb hullámáról. Hiszen az egykori „közgáz” mellett további hat egyetem alakul át: a Neumann János Egyetem, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Miskolci Egyetem, az Állatorvostudományi Egyetem, a Széchenyi István Egyetem, és a Soproni Egyetem. Nem a mi tisztünk eldönteni, hogy a jövőben vagyonkezelő alapítványok által fenntartott egyetemek jobban járnak ezzel a megoldással, vagy sem. Idővel az is elválik majd, hogy ez a fenntartói modell emeli-e az érintett egyetemek tudományos helyiértékét és szakmai színvonalát. Az azonban legalábbis furcsa, hogy a hatalom a felsőoktatásban bejáratott, részben nagymúltú és több esetben nemzetközi hírű univerzitásokkal egyazon szintre emeli az előbb felsorolt jelzők egyikével sem illethető Mathias Corvinus Collegiumot.

A furcsaságok sora azonban nem ér itt véget. Az állam ugyanis eltérő mértékű vagyont juttat az egyes egyetemeknek és alapítványoknak. A most alapítványi modellre átállítani tervezett hat egyetem azokat az ingatlanokat és ingóvagyontárgyakat kapja meg ingyenesen, amelyeket jelenleg is használ. Létrejön továbbá hat új egyetemfenntartó alapítvány is, ezek induló vagyonként az állami fenntartói jogokat kapják.

Bár ez sem elhanyagolható vagyon, az értéke úgyszólván eltörpül ahhoz képest, amiben a Budapesti Corvinus Egyetem és annak névrokona, a Mathias Corvinus Collegium részesül. Bár ez utóbbi azért néhány gellérthegyi telket is kap, biztos, ami biztos, esetükben egészen más a helyzet. A BCE-t már egy éve alapítvány tartja fenn, és ez az alapítvány, vagyonkezelőként, jelenleg is rendelkezik a Mol és a Richter 10-10 %-os részvényvagyonának a hasznaival. Itt most minden szónak jelentősége van: a BCE-t fenntartó alapítvány nem tulajdonolja, hanem kezeli az állam vagyonából neki ítélt céges részvényeket. Mostanáig. Ha ugyanis a parlament megszavazza a kormány friss törvényjavaslatát, akkor ez a részvényvagyon a BCE-t fenntartó alapítvány tulajdonába kerül. Hasonlóan mesés vagyonjuttatásban részesül a „kistestvér” Mathias Corvinus Collegium is, a szakkollégiumot fenntartó Tihanyi Alapítvány szintén a magyar gazdaság büszkeségeinek főrészvényesei közé lép elő. A rokoni kapcsolat emlegetése pedig talán nem is kizárólag a névhasonlóság következménye: Lánczi András egyszerre rektor a BCE-n és kuratóriumi tag a Tihanyi Alapítványban, jóllehet ezen kívül érdemi kapcsolatról a két intézmény között a közvélemény eddig nem szerezhetett tudomást.

Per ma, a Mol piaci értéke mintegy 1700 milliárd forint, a Richteré ennél valamivel szerényebb, úgy 1200 milliárd. Vagyis a BCE és az MCC mögött álló alapítványok fejenként mintegy 290-290 milliárd forinttal gazdagodnak. Ez az összeg az ország egyik legnagyobb egyetemének az esetében még akár indokolt is lehet, az azonban több mint kérdéses, hogy az egyszerű szakkollégiumként működő MCC-nek mi szüksége van ekkora összegre.

Az Alaptörvény értelmében az állam tulajdona nemzeti vagyon, amelynek működtetése során a közérdeket és a közösség szükségleteit kell szem előtt tartani. Ezeknek a céloknak a felsőoktatás finanszírozása nagyon is megfelel. Az ellen nem emelnénk fel a szavunkat, ha az állam a nemzeti vagyon hozadékát egyetemek, vagy éppen a Mathias Corvinus Collegium támogatására fordítja, persze az átláthatóság és az elszámoltathatóság elveit tiszteletben tartva. Najó, a Mathias Corvinus Collegium esetében a 290 milliárd forintot kitevő vagyon hasznainak az átengedése is csodálkozásra adna okot.

A nemzeti vagyon elajándékozása – ami a szemünk előtt bontakozik ki – azonban más eset. Más, de sajnos még ebben a gigászi nagyságrendben sem előzmény nélküli. 2014-ben a TI Magyarország az elsők között hívta fel a figyelmet arra a visszásságra, hogy a Magyar Nemzeti Bank hat, saját alapítású magánalapítványnak összesen mintegy 267 milliárd forint közpénzt juttatott. Bár a hatalom sokáig ragaszkodott ahhoz, hogy ez a közpénz elveszítette közpénz jellegét, a TI Magyarország és bátor újságírók perek sorozatával akadályozták meg a hatalmas mértékű állami vagyonvesztésnek a titkosítását. A vagyonvesztést magát azonban nem tudtuk visszacsinálni, ezért az MNB által elajándékozott 267 milliárd forint közvagyon többé már nem áll a köz rendelkezésére.

A más okokból is kétes hírű letelepedési államkötvények forgalmazása is jókora summával könnyítette meg az állam bukszáját. A költségvetési szempontból katasztrofális művelet mérlegét a TI Magyarország 2018-ban tette közzé: miközben 60 milliárd forint közpénz az ismeretlen kedvezményezetteknek hasznot hajtó off-shore bróker cégeknél landolt, az adófizetők mintegy 21 milliárd forint relatív veszteséget szenvedtek el a kötvények után fizetendő luxusprofitnak hála.

A jegybanki alapítványok és a letelepedési kötvények ügye sok tekintetben eltér a BCE és az MCC alapítványainak ingyenesen átadott állami vagyon esetétől. Egyebek mellett abban is, hogy a hatalom most nem titkolózik, hiszen az előbbi két esetben a TI Magyarországnak éveken át tartó pereket kellett megvívnia a tények kiderítése érdekében. Ezúttal azonban az állam bárki számára megismerhető törvényben rendelkezik közel 600 milliárd forintot kitevő nemzeti vagyon átengedéséről. És ne legyenek illúzióink: ez a nemzeti vagyon most tényleg elveszíti nemzeti vagyon jellegét. Erről árulkodik a törvényjavaslat azon rendelkezése, amely mind a BCE-t fenntartó alapítványt, mind pedig az MCC mögött meghúzódó alapítványt felhatalmazza a tulajdonukba került részvények eladására. Igaz, az államot vételi jog illeti meg, vagyis, ha akadna vevő a részvényekre, a kialkudott áron előbb az államnak kell felajánlani a paketteket. A törvényjavaslat szerint ez „jelentős garancia”, ahogyan az is, hogy az alapítványok megszűnése esetén a részvényvagyon visszaszáll az államra. És persze az alapítványok, ha el is adják a részvényeket, a befolyt pénzt eredeti rendeltetésének megfelelően kell felhasználják. Mindez szép, node mi történik akkor, ha az állam nem akar élni a vételi jogával? Bele sem merünk gondolni abba a lehetőségbe, hogy a nyakunkon lévő válságban összezuhant részvényárfolyamok adta előnyöket kihasználva valaki vagy valakik az érintett alapítványokon keresztül akarnák bevásárolni magukat a magyar olaj- és gyógyszeripar gyöngyszemeibe. Ha ezek a képzelt vásárlók a juttatási érték töredékéért tennének ajánlatot az alapítványoknak, a kormány meg, például azért, mert a járvány elleni védekezéssel van elfoglalva, elfelejtene élni a vételi jogával, már kész is a baj.

Kicsiben bár, de ugyanez a helyzet az alapítványi modellre áttérés előtt álló további hat egyetem esetében is. Az érintett egyetemek szintén eladhatják az államtól kapott vagyont, és ebben az sem lehet akadály, ha az újonnan szerzett ingatlanok természetvédelmi vagy örökségvédelmi okokból forgalomképtelenek lennének. Az állam ugyanis az ajándékozással egyidejűleg törli ezeket a korlátozásokat és még vételi jogot sem köt ki magának.

Jó lesz tehát figyelni, hogy a közeljövőben nem kerül-e haveri zsebekbe jelentősebb Mol- vagy Richter-pakett, vagy netán valamelyik patinásabb egyetemi épület. Ne legyen igazunk, de ha ez bekövetkezik, az leleplezi a nemzeti vagyon felsőoktatási reformnak álcázott lenyúlását.

A szerző Ligeti Miklós, a TI Magyarország jogi igazgatója

Facebook Comments