Ha magyarországi kontextusban gondolkodunk a korrupcióról, sok minden eszünkbe juthat az útépítésektől kezdve az egészségügyi eszközbeszerzéseken át a településfejlesztési pályázatokig, de a fakivágás talán pont nem. Pedig elég a szomszédos Romániáig menni, hogy lássuk: az engedélyezés elmismásolása rövid időn belül az ország készleteinek kifosztásához vezethet.

A Wood (Erdőrablók) című román-osztrák-német koprodukcióban készült dokumentumfilm három olyan területet mutat be, ahol virágzik az illegális fakitermelés a hatóságok tétlenségének vagy aktív közreműködésének köszönhetően. Az első esettanulmány egy orosz-kínai-amerikai beszállítói lánc működéséről szól: a kínai feldolgozó óriás gond nélkül vásárolja fel a Kelet-Szibériában illegálisan kivágott tölgyeket, amelyek végül laminált formában egy amerikai barkácsáruház polcain kötnek ki (a lánc három tagjából végül utóbbi kap tetemes bírságot). A második eset a már idézett román példa, amelyben egy osztrák óriáscég kvázi monopol helyzetből vásárolja fel az ellenőrizetlen eredetű faanyagot, ezzel ösztönözve az illegális fakitermelést. Idővel a hatóságok is ráállnak a kamionok szigorúbb ellenőrzésére, amelyben egy lelkes környezetvédő aktivista által fejlesztett mobilapplikáció is segíti őket. A harmadik példa a perui őshonos mikroközösségek kizsákmányolásáról szól, akiktől az illegális fakitermelésben érdekelt bűnözői csoportok sokszor erőszakkal, máskor simán csak áron alul vásárolják fel fakészleteiket, a kormány ellenőrző szerveivel való együttműködésre pedig fizikai megtorlással válaszolnak.

Azonban a Wood talán mégsem leginkább ezekről az esetekről szól, hanem az angolul és németül anyanyelvi szinten beszélő, de spanyolul is elboldoguló Alexander von Bismarck munkájáról, aki az amerikai Environmental Investigation Agency (EIA) civilszervezet nevében fedett nyomozóként hol vevőként, hol eladóként lép kapcsolatba az illegális fabiznisz nagykutyáival. Az időközben hajszínt, szakállviseletet és nevet is váltó Bismarck (aka. Ron Wilson) rejtett kamerás tárgyalásokon magabiztosan húzza ki az érintettekből tisztességtelen üzleti gyakorlatuk részleteit, amiben rendre helyi aktivisták is segítségére vannak (az utóbbiakkal szembeni lehetséges megtorlást bár nem hallgatja el, de nem is aggódja túl a film). Bár összességében lenyűgöző, hogy az ügynökök által alkalmazott faék egyszerűségű trükkök tényleg működnek, illetve a román és az amerikai esetben az akciók gyakorlati hatása is kézzelfogható (Bukarestben tavaly többezer fős demonstrációt tartottak az illegális fakitermelés és az ezzel összefüggésben elkövetett gyilkosságok ellen tiltakozva), a film után mégis marad némi hiányérzet a nézőben.

Nem derül ki például, hogy a lelkes aktivisták és az EIA beavatkozása mennyiben tudja javítani a perui őslakosok életkörülményeit, ahogy az sem, hogy mi történik a közreműködésüket arccal vállaló román újságírókkal, erdészekkel és kamionosokkal. Még fájóbb talán, hogy habár a sztoriban masszívan érintett osztrák cég, a Holzindustrie Schweighofer pellengérre kerül a filmben, a nagy bútor- és barkácsáruházak érintettsége csak közvetetten, utalások szintjén merül fel; a Woodban bemutatott nyomozás az amerikai esettől eltekintve eddig a szintig nem jut el. Szintén hiányzik a visszaéléseket eltűrő hatóságok motivációjának bemutatása: nem világos például, hogy a Holzindustrie Schweighofer hogyan kerül olyan alkupozícióba, hogy az osztrák-román kereskedelmi kapcsolatok destabilizálásával fenyegethesse a román kormányt. A szolgálatok anyagi ellentételezéséről sem esik szó, így csak sejthetjük, hogy a kínai feldolgozó cég képviselője hogy érti azt, hogy „bármit el tud intézni a kormánynál”.

Mindezen hiányosságoktól függetlenül a Wood abszolút ajánlott néznivaló, amely jelentősen kibővíti a korrupcióról alkotott fogalmunkat, és talán valamennyivel tudatosabb fogyasztásra is ösztönöz.

A film a november 22-ig tartó Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon online megnézhető, az alábbi címen.

A szerző Mikola Bálint, a TI Magyarország projektmenedzsere