Jogerősen pert nyert a Transparency International Magyarország (TI-Magyarország) a lélegeztetőgépek értékesítésének ügyében. Noha a kért információkat továbbra sem osztotta meg az illetékes tárca, a TI-Magyarország kiderítette, hogy mi történhetett azzal a 17 ezer lélegeztetőgéppel, amit az állam 300 milliárd forint közpénzből vásárolt hatalomközeli cégeken keresztül. Nagy valószínűséggel az égvilágon semmi. Feltehetően változatlanul állami pénzből fenntartott raktárakban porosodnak, ugyanis senki nem hajlandó fizetni értük. Az alábbiakban a TI-Magyarország által az elviekben a koronavírus-járvány elleni védekezést szolgáló, korrupciógyanús állami beszerzések kétes részleteinek a kiderítése érdekében indított és jogerősen megnyert perek tanulságait összegezzük.
Közhelyszámba megy és a Transparency International Magyarország is számos alkalommal hangoztatta, hogy a rendkívüli helyzetek rendkívüli megoldásokat igényelnek. Márpedig az elmúlt három évben a koronavírus okozta világjárványnál talán csak az Oroszország által Ukrajna ellen indított támadóháború tekinthető még inkább rendkívüli eseménynek. Az mindenesetre biztos, hogy a Covid-19 vírus okozta megbetegedések elleni gyors és hatásos védekezés reményében akár a korrupció elleni küzdelem szempontjából nem szokványos intézkedésekre is szükség lehet. Például arra, hogy a kormányok versenyeztetés nélkül válasszák ki az egészségügyi beszállítókat, vagy a beszerzési szerződésekben az egyébként megszokottnál nagyobb teret engedjenek az üzleti titoknak. Mindezt akár azon az áron is, hogy a végén drágább lesz a vásárlás a békeidőben elérhető árnál. Ez történhetett a koronavírus elleni oltóanyagok és a lélegeztetőgépek vásárlása esetén is. Ki hibáztatná az országa kormányát azért, mert a globális járvány és az ennek nyomán kialakuló globális pánik idején gyors megoldást remélve a ténylegesen szükségesnél nagyobb készleteket halmozott fel egészségügyi eszközökből, vagy esetleg olyan beszállítóval szerződött, aki normál körülmények között nem jött volna számításba.
A részletek ismeretének hiányában akár úgy is tűnhet, hogy Magyarországon is valami ilyesmi történt a koronavírus elleni védekezéshez szükséges egészségügyi eszközök beszerzésekor. Ha valóban erről lenne szó, akkor a TI-Magyarországnak semmi oka nem lenne arra, hogy évek múltán is ezzel a témával foglalkozzon. Ha mindössze az lenne a probléma, hogy a kormány túl sokat és túlzottan sokért vásárolt ezekből a termékekből, valószínűleg mi se nagyon mondanánk mást, minthogy „csak az nem hibázik, aki nem is dolgozik”. A valóság azonban egészen mást mutat.
Köztudomású, hogy a koronavírusjárvány első évében a magyar kormány, részben állami szervezetek, részben zavaros hátterű cégek útján, népességarányosan a világ talán legjelentősebb lélegeztetőgépkapacitását halmozta fel. A 17 ezer darabot meghaladó géppark 300 milliárd forintnál is többe került a magyar adófizetőknek. Ezzel hazánk bizonyosan előkelő helyre került a lélegeztetőgépipar világtérképén. A közpénzek herdálása szempontjából az oltóanyagok beszerzése sem sikerült kevésbé zajosra. Az USA és Nyugat-Európa gyártói által előállított vakcinák a közös európai uniós beszerzés keretében érkeztek Magyarországra, és a tarifákat is készen kaptuk. Ezzel szemben az ország az úgynevezett keleti, vagyis kínai és oroszországi készítményeket egyéni megállapodások alapján szerezte be. Ma már azt is tudjuk, hogy mindkét beszerzés elsősorban a hatalomnak és a baráti vállalkozóknak a további korrupt gazdagodását szolgálta, közpénzből.
A lélegeztetőgépbiznisz
2020 márciusában vált nyilvánvalóvá, hogy a koronavírus-járványt nem lehet elkerülni, és védőfelszerelésekre, egyebek mellett lélegeztetőgépekre van szükség. Lélegeztetőgépből ekkor kétezer darab volt az országban, és még a leginkább borúlátó forgatókönyv is úgy kalkulált, hogy legfeljebb nyolc és félezer készülékre lehet szükség egyszerre. Nem mintha a hazai egyészségügy valaha is rendelkezett volna ennyi ember egyidejű gépi lélegeztetéséhez szükséges szakemberrel. Utóbb persze ez a becslés messze eltúlzottnak bizonyult, hiszen a járvány csúcsán is csak mintegy 1600 lélegeztetőgépre volt szükség egyidejűleg. Ennek ellenére a kormány több mint 17 ezer gépet vásárolt, és erre több mint 300 milliárd forint közpénzt költött.
Amint már hangsúlyoztuk, önmagában a túlvásárlás még a túlköltéssel spékelve sem tekinthető korrupciónak. Ehhez hasonlóan az ellen sem emelhetnénk kifogást, hogy a kormány nem közvetlenül vásárolta meg a lélegeztetőgépeket, még ha erre, például a külképviseleteken vagy az egészségügyi ellátórendszer szervezetein keresztül akár lehetősége is lett volna.
A lélegeztetőgépügylet azáltal vált gyanússá, hogy a kormány a hatalomhoz közelálló üzletemberek érdekeltségébe tartozó közvetítőkön keresztül intézte a beszerzést. Az időközben a korábbi tulajdonosok elhatározása folytán végelszámolással megszüntetett Fourcardinal Tanácsadó Kft. volt a biznisz egyik legnagyobb hazai haszonhúzója. Az Orbán Viktor főtanácsadójához, Rahói Zsuzsannához is kötődő cég – Rahói Zsuzsanna testvére volt az ügyvezető – 2020-ban 16 milliárd forintos nyereséget termelt, amit 2021-ben újabb 2,2 milliárdos profittal fejelt meg. A Fourcardinal Kft. mögött feltételezhető személyi, illetve üzleti körről, vagyis Szeverényi Márkról, Szijjártó Péter főkülügyér korábbi helyettesének, Szabó Lászlónak a sógoráról – még szó lesz a kínai Covid-vakcinát Magyarországra közvetítő Danubia Pharma Kft. kapcsán is.
A lélegeztetőgépvásárlás minden bizonnyal legbizarrabb szála azonban nem ez, hanem a legtöbb készüléket beszállító malajziai cég, a GR Technologies képbe kerülése volt. Ez a vállalat 176 milliárd forintért 6258 darab lélegeztetőt szállított Magyarországnak, vagyis több mint 28 millió forintos darabáron adta a gépeket. A maláj importőr árazása még az eleve túlárazott beszerzés fajlagos költségeit is messze túlszárnyalta. Magyarország a 17 ezer darabot számláló teljes gépparkra vetítve átlagosan 20 millió forintért vásárolta meg a gépeket, miközben az Európai Bizottság által szervezett lélegeztetőgépbeszerzésben 4,5 millió forintra jött ki a készülékek darabára. Vagyis a magyar beszerzés átagára közel ötszörösen, míg a malajziai beszállító fajlagos ára több mint hatszorosan haladta meg az európai uniós átlagárat. A GR Technologies-szal kötött szerződések külön pikantériája, hogy a 176 milliárd forintos vételártat nem is ez a cég, de még csak nem is Datuk Vinod Sekhar cégtulajdonos kasszírozta. A pénzt a magyar külügy különféle hongkongi és szingapúri bankszámlákra utalta át, amint az a TI-Magyarország birtokában lévő iratokból kiderül. Halkan tesszük hozzá: míg Magyarországon a hatóságok szemet hunytak az elképesztő módon túlárazott lélegeztetőgép-beszerzés fölött, a tetemes bevételeiből egyébiránt magángépet és luxusjachtot vásároló maláj üzletemberrel, Datuk Vinod Shekarral szemben a hazájában egyebek mellett pénzmosás gyanújával indult eljárás.
Mit sikerült eddig kiderítenünk?
A TI-Magyarország komoly erőfeszítéseket tett a malajziai eredetű beszerzések részleteinek a kiderítése érdekében. A szerződéseket aláíró külügyi tárcától mindenekelőtt azt szerettük volna megtudni, hogy miként választották ki a GR Techonologies nevű beszállítót, sor került-e közbeszerzési eljárásra vagy más módon megversenyeztették-e a lehetséges partnereket és persze azt is, hogy miként ellenőrizték a maláj beszállító átláthatóságát. A Fidesz által gránitszilárdságúra módosított Alaptörvény értelmében ugyanis közpénzes szerződést kizárólag átlátható tulajdonosi hátterű szervezettel lehet érvényesen kötni. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a kormány milyen megfontolásból fizette ki a majdnem 180 milliárdos vételárat ismeretlenekhez köthető hongkongi és szingapúri számlákra. Mivel a külügyi tárca elutasította az adatigénylésünket, a bírósághoz fordultunk és a pert mind első, mind másodfokon meg is nyertük. Időközben a kormány kezdeményezte a jogerős ítélet felülvizsgálatát. Amennyiben a Kúria is nekünk ad igazat, a külügy kénytelen lesz feltáró beismerésbe átmenni és teljes egészében elárulni az ügylet összes részletét. Ha az derülne ki, amit a kezdetektől feltételezünk, nevezetesen, hogy a kormány nem tudja hitelt érdemlően igazolni a gigabeszerzés átláthatóságát, akkor az Alaptörvény kötelező rendelkezésének a megsértése miatt a 176 milliárdos lélegeztetőgépüzlet semmis és a pénz visszajár az adófizetőknek.
Nem ez az egyetlen per, amit a lélegeztetőgépekkel kapcsolatban jogerősen megnyertünk. A fölös mennyiségben beszerzett lélegeztetőgépek esetleges viszonteladása ügyében is felléptünk. Sikerült kiderítenünk, hogy azokra nemcsak Magyarországon nincsen igény, de egyetlen más ország sem kér belőlük. Úgy tűnik legalábbis, hogy a továbbértékesítés érdekében tett kormányzati erőfeszítések eddig eredménytelenek maradtak. Előbb a Külgazdasági és Külügyminisztériumnál érdeklődtünk arról, hogy mennyire volt eredményes a viszonteladási akció. A meglehetősen sematikus válaszból, miszerint a „tárgyalások jelenleg is zajlanak, e tárgykörben közérdekű adat nem keletkezett”, az derült ki, hogy 2021. év elejéig egyetlen darabot sem adtak el. Azóta már tudjuk, vagy legalábbis a bizonyossággal határos módon valószínűsítjük, hogy a gigantikus lélegeztetőgép-készlet továbbra sem kell senkinek. A kormány 2021. márciusában az azóta már feloszlatott Emberi Erőforrás Minisztériumra bízta a „stratégiai raktárkészleten felüli lélegeztetőgépek értékesítését”, amely feladat, a tárcaközi jogutódlásnak köszönhetően, a Belügyminisztériumra szállt. A TI-Magyarország eredetileg az egykori humántárcánál érdeklődött az akció sikeréről, és az adatigénylés elutasítása nyomán a pert is Kásler Miklós egykori csúcsminisztériuma ellen indítottuk meg. A pert első fokon az EMMI-vel szemben nyertük meg, ám a pervesztes kormány fellebbezése folytán lezajlott másodfokú eljárásban már az egészségügyért felelős reszortminisztériummá is avanzsált belügyi tárcával álltunk szemben. Az ítélőtábla is a TI-Magyarország javára döntött, így immár jogerős, hogy a kormánynak ki kell adnia a lélegeztetőgépek viszonteladásának részletes adatait.
Feltehető ugyanakkor, hogy a feladatot a megszűnt humántárcától megöröklő Belügyminisztérium (BM) nem puszta kormányzati rutinból, hanem azért titkolódzik, hogy ha megúszni nem is tudja, legalább elodázza a továbbértékesítés teljes kudarcának nyilvánosságra kerüléséből fakadó szégyent. Miközben ugyanis a perben váltig azzal védekezik, hogy nem is lenne köteles az adatok kiadására, a belügy az egészségügyi készletgazdálkodás feladataival is megbízott Országos Kórházi Főigazgatóságra (OKFÖ) mutogat, mondván: az OKFÖ végzi a lélegeztetőgépkészletek szanálását. A TI-Magyarország nem volt rest és a BM-mel szembeni jogerős pernyerés ellenére az OKFÖ-t is megkérdeztük a lélegeztetőgépek értékesítésének az állásáról. Nem kis meglepetésünkre azonban az OKFÖ azt válaszolta, hogy a „kért adatokkal nem rendelkezik, [ugyanis] lélegeztetőgép az OKFŐ által nem került értékesítésre”. Azt egyelőre nem tudjuk eldönteni, hogy a Belügyminisztérium, vagy a kórház-főigazgatóság hazudik-e, de a per hamarosan véget ér és az eljárás végén tiszta vizet fogunk önteni a pohárba.
A sajtó által feltárt információk is megerősítik azt a feltételezésünket, miszerint a kormány képtelen pénzt szerezni a két évvel ezelőtt felhalmozott lélegeztetőgépek eladása útján. A legfrissebb, tavaly karácsonyi hírekből ugyanis az derül ki, hogy még mindig csak ajándékozással sikerül megszabadulni a lélegeztetőgépektől. A kormány 2022-ben több száz gépet adott át ingyenes alapon egyebek mellett Csehországnak, Szlovákiának, Ukrajnának és Szerbiának, de jutott az adományból Boszniának, Libanonnak, Jordániának, Kirgizisztánnak, Ugandának, Moldovának és Tunéziának is.
Homokszem a gépezetben: az átláthatóság követelménye
Az államnak alapesetben mind a lélegeztetőgépek, mind a koronavírus elleni oltóanyagok vásárlását közbeszerzési eljárás keretében kellett volna intéznie. Mivel a kifizetés közpénzből történt, arra is figyelni kellett volna, hogy teljesüljenek az Alaptörvényben, valamint az államháztartásra vonatkozó előírásokban megfogalmazott átláthatósági követelmények. Amint azonban tudjuk, a Covid-19 okozta világjárvány elleni védekezés nem számított alapesetnek. A kormány ezért több intézkedést is tett a beszerzések gyorsítása és a közpénzek felhasználásának az egyszerűsítése érdekében. Érdemes megvizsgálni, hogy pontosan mely követelmények teljesítése alól mentette fel magát a kormány.
A lélegeztetőgép és oltóanyag beszerzésére irányuló bevásárlókörút legsűrűbb szakaszában, 2020. első felében a kormány 48/2020-as számú rendelete szabályozta a koronavírus elleni védekezéssel összefüggő beszerzéseket. Ez a kormányrendelet valóban lehetővé tette azt, hogy az állam közbeszerzési eljárás mellőzésével vásárolja meg mindazt, amire a járvány elleni védekezés érdekében szükség lehet. Az egyedi mentesítésről a miniszterelnök döntött, de Orbán Viktor sem adhatott engedélyt bármire, legalábbis elviekben. Egyebek mellett a mentesítés iránti kérelemben részletesen indokolni kellett a beszerzési igényt, és ki kellett fejteni, hogy milyen veszélyek származnak abból, ha elmarad a beszerzés. Az eljárásrend értelmében a közbeszerzés alóli mentesítés megadását megelőzően többlépcsős ellenőrzésre kellett sor kerüljön. Előbb az ajánlatkérőt felügyelő államigazgatási szerv, majd az időközben az Országos Kórházi Főigazgatóságba beolvasztott Állami Egészségügyi Ellátó Központ, végül pedig az Operatív Törzs kellett megvizsgálja, hogy tényleg szükséges és indokolt a közbeszerzés mellőzése. Ráadásul az, hogy nem kellett közbeszerzési eljárást kiírni, nem jelentette azt, hogy egyszersmind a versenyeztetést teljesen el lehetett hagyni, ugyanis még a mentesítés birtokában is lehetőség szerint három ajánlatot be kellett kérni.
Az átláthatóságra vonatkozó követelmény alól azonban a kormányrendelet nem adott felmentést. Márpedig az államháztartásról szóló törvény értelmében közpénzből nem teljesíthető kifizetés olyan szervezetnek, amelyik nem minősül átláthatónak. Ebből következően a lélegeztetőgépbeszerzések, amelyek zöme 2020. nyarát megelőzően történt – a malajziai GR Technolgies céggel például 2020. márciusa és májusa között szerződött a Külügyminisztérium – kizárólag akkor törvényesek, ha a kormány igazolni tudja, hogy átlátható beszállítótól vásárolt.
Az átláthatósági követelmény alól adott felmentés elmaradásából fakadó problémát nyilván a kormány is észlelte, mert a 48/2020-as kormányrendelet hatályon kívül helyezésének másnapján, vagyis 2020. június 18-án egyenesen az államháztartásról szóló törvényt módosították. A kormány nyilván úgy akarta átvágni az átláthatóság körül kialakuló gordiuszi csomót, hogy törvénybe iktatta: átlátható az a szervezet, amellyel az állam a koronavírus okozta járvány elleni védekezés érdekében szükséges termékek beszerzése céljából szerződik. Csakhogy ez a rendelkezés nem bír visszaható erővel és ezért nem tudja utólag törvényesíteni a hatályba lépése előtt már megkötött szerződéseket, ha azokat a kormány ténylegesen olyan cégekkel kötötte meg, amelyek nem minősülnek átlátható szervezetnek.
A TI-Magyarország által a Külgazdasági és Külügyminisztérium ellen a malajziai közvetítőcégen keresztül vásárolt lélegeztetőgépekkel kapcsolatos adatokért már jogerősen megnyert pernek ezért óriási a tétje. Ha beigazolódik a sejtésünk, miszerint a kormány nem ellenőrizte, hogy a GR Technologies nevű neszállító valóban átlátható szervezetnek minősül, akkor az összesen 176 milliárd forintot kitevő szerződések semmisek és a pénz visszajár az adófizetőknek.
A kormány egyébként 43 vállalat kereken 100 beszerzési eljárását mentesítette a közbeszerzési kötelezettség alól a koronavírus elleni védekezés során. A GR Technologies mellett számos kínai eredetre utaló elnevezésű cég mellett a Fourcardinal Tanácsadó Kft. is megtalálható. A lélegeztetőgépvásárlás azóta már megszüntetett hazai főszereplője két beszerzéssel szerepel a közbeszerzések alól mentesített cégek listáján.
A vakcinabiznisz
A lélegeztetőgépek beszerzéséhez hasonlóan a TI-Magyarország a koronavírus elleni vakcinák vásárlása kapcsán sem emelte volna fel a szavát önmagában amiatt, hogy a kormány sok pénzért és nem kizárólag az Európai Unió által favorizált országokban vásárolt be oltóanyagokból. Az ugyanis nem tekinthető korrupciónak, ha az ország a vírusválság kezelésekor igyekszik többlábon állni, még ha ennek meg is kell fizetni az árát. Más persze a helyzet akkor, ha alappal merül fel a gyanú, hogy a kormány annak tudatában rendelte meg a kínai oltóanyagot, hogy annak alkalmassága minimálisan kétséges a koronavírus által leginkább veszélyeztetett idősebb korosztályok védettségének a kialakítására. Még nagyobb baj, ha mindezt drágán tette, ráadásul úgy, hogy a hatalomhoz sorolható üzleti kör tagjai a közpénzek terhére részesüljenek luxusprofitban. Márpedig a vakcinabeszerzések terén pontosan ez történt.
A kormány 2021. év végén tett közzé részletes adatokat az országba érkezett különböző típusú Covid-oltóanyagok mennyiségéréről és eredetéről. Az Európai Unión keresztül történt vásárlások sem mondhatók olcsónak, sőt, eleinte a Bizottság még titkolta is a vételárat. Korrupció gyanúja azonban nem merült fel, és abban is biztosak lehettünk, hogy ezeken a beszerzéseken nem a NER felsőbb körei és haverjaik szedik meg magukat. Később a belga kormány egyik államtitkára, állítólag véletlenül, nyilvánosságra hozta az árakat, így tudható az úgynevezett nyugati vakcinák egységára. Az AstraZeneca 1,78 euróba, a Johnson & Johnson 8,5 dollárba, a Sanofi/GSK 7,5 euróba, a Pfizer 12 euróba, a Moderna 18 dollárba, míg a CureVac 10 euróba került.
Korrupció kínai – magyar módra
Ezzel szemben a kínai gyártók által előállított oltóanyagok beszerzését átszőtte a korrupció. A kormány a kínai gyártmányú Sinopharmból 5 millió adagot vásárolt, ez 2,5 millió fő beoltására volt elegendő. A beszerzés részleteit sokáig titkolta a kormány, míg végül Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter saját Facebook-oldalán tette közzé az erről szóló szerződést. Kiderült, hogy a vételár adagonként nettó 30 euró volt, ám a kormány ezt az összeget nem a Sinopharm gyártójának, hanem a Danubia Pharma nevű cégnek fizette ki. A többi európai uniós tagállamban nem is engedélyezett kínai vakcina tehát jóval drágább volt a Magyarországon használt más oltóanyagoknál. Sőt, Magyarország a Sinopharm más országokban ismert áránál is többet fizetett a kínai oltóanyagért. Peru például ugyanezt a vakcinát 22 euróért, Szenegál 18,5 dollárért vásárolta.
Amint arra utaltunk, a magyar állam és a kínai gyógyszercég között közvetítőként eljáró Danubia Pharma nevű cég és a lélegeztetőgépek vásárlásában érintett Fourcardinal Tanácsadó Kft. hátterében ugyanazok az üzletemberek tűnnek fel. A Danubia Pharma Kft. tulajdonosa 2020. november 27-e óta a Syntonite Med Zrt., amelynek három nappal korábbi alapításakor az illetéket dr. Vámosi-Nagy Zsolt fizette. Ő az egyik alapítója az SRF Silk Road Fund Zrt.-nek, amelynek vezérigazgatója Szeverényi Márk, az azóta már megszüntetett Fourcardinal Tanácsadó Kft. korábbi résztulajdonosa. A céghálózatot érintő legfrissebb fejlemény az, hogy a Fourcardinal-hoz hasonlóan a tulajdonosok az abban korábban 10 százalékban résztulajdonos, ellenben az osztalék hétnyolcad részére jogosult SRF Silk Road Fund Zrt.-t is végelszámolással megszüntetik.
Azt ugyan nem tudjuk, hogy az 55 milliárd forintos ügyletet elnyerő Danubia Pharma mennyiért vette a vakcinát a kínai gyártótól, de piaci információkból tudható, hogy a vásárlás idején 26–28 dollár lehetett az oltóanyag piaci ára, vagyis a magyar cég 10 dolláros haszonkulccsal dolgozhatott, ami 50 millió dolláros (15 milliárd forint) profitot hozhatott neki.
Kínai vakcina: biztos, hogy drága és korrupt, sőt, valószínűleg hatástalan is
A Sinopharm vakcina esetében nemcsak az árral és a beszerzési lánccal, hanem a hatásossággal is komoly gondok voltak. A WHO szerint „nagyon kevéssé biztos, hogy a kínai vakcina védi a hatvan év felettieket és a krónikus betegeket”. Ezzel egybecsengő megállapításokat tartalmaz a Sinopharm vakcina úgynevezett alkalmazási előirata is, amiből kiderül, hogy a 60 év felettieknél korlátozottak a gyártó arra vonatkozó ismeretei, hogy mennyire hatásos az oltóanyag. A dokumentációban az alábbi állítás olvasható: „A rendelkezésre álló adatok szerint a neutralizáló antitestek szintje a 60 évnél idősebb személyekben alacsonyabb, mint a 18–59 évesekben”.
Mindezzel a magyar gyógyszerészeti szakemberek is tisztában lehettek az engedélyezési eljárás során, s erre a TI-Magyarország adatigénylése nyomán derült fény. Még 2021. februárjában kértük az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézetet (OGYÉI) a kínai és az orosz oltóanyag engedélyezésével kapcsolatos iratok közzétételéret. Az OGYÉI üzleti titokra hivatkozva tagadta meg az adatok kiadását. A TI-Magyarország által ezt követően indított perben a bíróság kötelezte a gyógyszerészeti intézetet a két vakcina hatásosságára vonatkozó adatok kiadására. Az OGYÉI ennek eleget is tett, ám az érzékeny megállapításokat fekete satírozással olvashatatlanná tették, amiért a TI-Magyarország feljelentette a gyógyszerészeti intézetet a rendőrségen.
A kitakarások ellenére megállapítható volt, hogy a magyar szakembereknek komoly fenntartásaik voltak az oroszországi vakcina előállítása és megbízhatósága kapcsán, míg a kínai oltóanyag esetében a hatásosságáról történő meggyőződést lehetővé tevő dokumentumok hiányát kifogásolták. Néhány nappal később sikerült eltávolítani a fekete satírozásokat és ekkor megbizonyosodhattunk arról, hogy a magyar kormány, illetve az OGYÉI a szakemberek fenntartásait félresöpörve engedélyezte az ekkor bizonytalan hatásosságúnak tekintett Szputnyik oltóanyagot. A kínai Sinopharm vakcinának az idősebb korosztályok körében történő alkalmazását pedig annak ellenére hagyta jóvá, hogy ennek hatásosságát nemcsak klinikai vizsgálatok, de az oltóanyaghoz mellékelt kevéske dokumentáció sem támasztotta alá.
A kínai vakcinabeszerzés részleteinek ismeretében szinte meglepetésként hat, hogy Magyarország az oroszországi oltóanyagért átlagos árat fizetett, és a kormány haveri közvetítők nélkül intézte a beszerzést. A Szputnyik V gyártójával ugyanis közvetlenül a Nemzeti Népegészségügyi Központ szerződött, és az egy kezelésre, vagyis két dózisra számított 19,9 dolláros vételár nagyságrendileg megegyezik az Európai Unió által beszerzett nyugati vakcinák árával.
A kormány tehát hazárdjátékba kezdett, ahol a tét a magyar emberek élete és egészsége volt. A hatalmon lévők és a magyar polgárok szerencséjére az oroszországi oltóanyag végül hatásosnak bizonyult. Ami a kínai vakcinát illeti, mire annak a korlátozott hatásossága kiderült, Magyarország már rendelkezett megfelelő mennyiségű nyugati oltóanyaggal az újbóli vakcinázás elvégzéséhez. Így végül a kormány a botrányt mind a kétféle keleti oltóanyag, mind a lélegeztetőgépek beszerzése esetében megúszta. Pontosabban fogalmazva a botrány következményeit úszta meg, ugyanis egyik ügyben sem indult eljárás a finoman szólva korrupciógyanús közpénzköltések miatt. Ehhez azonban arra is szükség volt, hogy a hatóságok tudják, mikor nem szabad tenniük a dolgukat.
A kormány megpróbálta kijogászkodni az ellene indított pereket
Nemcsak a jogszabályok átírásával, de a meglévő rendelkezések nyújtotta mozgástér maximális kihasználásával, sőt, néha még azon is messze túlmenve igyekezett a kormány késleltetni az ítélethozatalt a TI-Magyarország által indított perekben.
A bíróság például a kínai és az oroszországi oltóanyagok engedélyezési iratainak megismerésére irányuló eljárásban teljeskörű adatkiadásra kötelezte az OGYÉI-t, ám a gyógyszerészeti intézet ennek ellenére az iratok jelentős részét satírozással felismerhetetlenné tette. Már említettük, hogy emiatt feljelentést tettünk a rendőrségen. Csakhogy a rendőrség úgy vélte, hogy az OGYÉI helyesen cselekedett és ezt a minden elemében téves és törvénysértő álláspontot az ügyészség is helybenhagyta.
Törvényt ugyan nem sértett, de hazudott az OGYÉI, akkor, amikor a per tárgyalásán előbb ígéretet tett az adatok kiadására, majd az ígéretét megszegve a kérésére szüneteltetett per folytatására kényszerített bennünket, ugyanis az újabb tárgyaláson ismét megtagadta az adatok kiadását.
Szintén sok izgalommal szolgált az a per, amelyet a raktárban porosodó lélegeztetőgépek kormányzati értékesítésének eredményei iránti érdeklődésből indítottunk. A per jelenlegi alperese, a Belügyminisztérium, azzal védekezik, hogy a kért adatok nem nála, hanem az Országos Kórházi Főigazgatóság birtokában vannak. Csakhogy az utóbbi főhatóság is tagadja, hogy nála lennének a lélegeztetőgépek értékesítésére vonatkozó adatok. A Belügyminisztérium persze akár tévedhetett is, ám még ha így is van, ami, lássuk be, nem túl valószínű, számolnia kell a Büntető Törvénykönyv szigorával. A Btk. ugyanis perben csalásnak nevezi és börtönbüntetéssel honmorálja azt az esetet, ha valaki a bíróság eljárásában hamisan nyilatkozik. És a börtön akkor is jár, ha a tévedést gondatlanság okozza.