Gyakorlatilag megszüntette a lakossági (civil és újságírói) hozzáférést is egy friss törvénymódosítás a gazdasági társaságok végső tulajdonosainak nyilvántartásához. Ezzel újabb gyomrost kapott a nyilvános adatokhoz való hozzáférés Magyarországon, miközben javában zajlik az uniós források igénybevételéhez szükséges intézkedések végrehajtása, melyek éppen az integritás fokozását és a korrupció leépítését céloznák.
Csaknem éppen egy éve, január 19-én jelent meg a Direkt36 tényfeltáró cikke, melyben a tényleges tulajdonosi nyilvántartás adatai alapján azonosították a magántőkealapok rejtőzködő befektetőit. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) regiszteréből lekérdezett adatok bizonyították: kormányközeli üzletemberek tulajdonába tartozik számos olyan magántőkealap, amelyek befektetőit korábban homály fedte. Kiderült például, hogy Száraz István, aki a jegybankelnök fiának, Matolcsy Ádámnak a barátja, az új magyar szuperbank, a Magyar Bankholding csaknem 11 százalékának a végső tulajdonosa. Ebben a cikkben került először reflektorfénybe Hornung Áron, pécsi ingatlankereskedő is, aki két magántőkealap befektetőjeként is megjelent. Hornung Áron neve több szálon kapcsolódik a miniszterelnöki vej, Tiborcz István üzleti ügyeihez. Hogy, hogy nem, a nyilvántartásból még tavaly július folyamán egyszerűen törölték a magántőkealapok tulajdonosait, arra hivatkozva, hogy azok nem tartoznak a törvény hatálya alá, és a tulajdonosaik adatai csak adminisztrációs hiba folytán váltak láthatóvá néhány hónapra.
A pénzmosás és terrorizmus finanszírozás elleni uniós szabályozás nyomán, a Magyarországon 2021-ben létrehozott nyilvántartás egyéb gazdasági társaságok és más szervezetek végső tulajdonosaira vonatkozóan azonban továbbra is elérhető maradt az egyszerű polgárok számára is. Az adatbázis segítségével gyakorlatilag bárki kikérhetett információt ügyfélkapus regisztráció birtokában és adatonként 1500 forint ellenében a nyilvántartott szervezetek végső tulajdonosairól, vagyis azokról a természetes személyekről, akik közvetlenül vagy közvetve egy-egy társaságot legalább 25 százalékos arányban birtokoltak. Bár a nyilvántartás több sebből vérzett, például csak kereső motoron keresztül, darabonként lehetett adatokat lekérni a szervezet neve alapján, mégis fontos eszköznek bizonyult a nyilvános cégadatokból nem kinyerhető tulajdonosi információk megismeréséhez. A Transparency International (TI) Magyarország például rendszeresen használta a Tenderbajnok közbeszerzési adatbázis adatainak ellenőrzésére, és így a közbeszerzések nyerteseinek körében tapasztalható koncentráció azonosítására.
Idén januártól azonban egy friss törvénymódosítás értelmében bezárult ez az ablak az érdeklődő civilek és újságírók számára. A nyilvántartás a NAV korábbi weboldalán immár nem hozzáférhető, az adatokat mostantól csak az arra érdemes hatóságok érhetik el egy új felületen. A parlament ugyanis 2024. január 8-i hatállyal módosította a vonatkozó törvényt. A módosítás nyomán, mint az a törvény indokolásából kiderül, „harmadik személy kizárólag abban az esetben igényelhet adatot az adatszolgáltatók tényleges tulajdonosi adataira, ha az adat felhasználásának célját és az adat megismeréséhez fűződő jogos érdekét okirattal igazolja.”
A jogos érdek márpedig kizárólag olyan ok lehet, ami visszavezethető arra, hogy az adatigénylő tulajdonos szoros üzleti vagy hozzátartozói kapcsolatban van, vagy vagyonjogi perben áll a megismerni kívánt szervezettel. Így egy civil szervezet vagy újságíró nem magyarázhatja adatkérését azzal, hogy például a közpénzek elköltésének átláthatóságát szeretné ellenőrizni egy közbeszerzésen nyertes társaságnál. A közbeszerzések ajánlatkérői sem férhetnek hozzá közvetlenül a tulajdonosi adatokhoz például arra hivatkozva, hogy az ajánlattevők átláthatósági vagy összeférhetetlenségi nyilatkozatainak tartalmát szeretnék ellenőrizni.
A jogalkotó a módosítást az Európai Unió Bíróságának (EUB) a 2022. novemberi ítéletével indokolta. Ez a döntés érvénytelenítette azt a rendelkezést, mely szerint bármely polgár minden esetben hozzáférhet a tagállamok területén bejegyzett vállalkozások és más jogi entitások tényleges tulajdonosaira vonatkozó információkhoz. Az EUB ítéletében azt állapította meg, hogy a tényleges tulajdonosi regiszterek nyilvánossága nem egyeztethető össze az Európai Unió Alapjogi Chartájában a személyes adatok védelmével összefüggésben rögzített követelményekkel.
A döntés nyomán két tagállamban, Hollandiában és Görögországban eltörölték, illetve teljesen elzárták a nyilvánosság elől e regisztereket, míg nyolc országban – Ausztriában, Belgiumban, Finnországban, Írországban, Litvániában, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban – a jogos érdek igazolásához kötötték a tényleges tulajdonosi adatokhoz való hozzáférést, mint arra a TI berlini Titkárságának blogposztja rámutatott. (Az írás megjelenésekor Magyarország még a nyilvános adatbázisokkal rendelkező tagállamok közé tartozott.) Nem minden tagállam alkalmaz azonban olyan szűk definíciót a jogos érdek fogalmához, mint Magyarország. A gyakorlat egyelőre nem egységes: egyes hatóságok szintén az üzleti érdekhez kötik, hogy ki kaphat adatot, míg mások hozzáférési jogosultságot adnak az újságíróknak, illetve a civil szervezeteknek. Az utóbbi módon jártak el például Németországban.
A jogos érdek definiálásával az EUB-nak is meggyűlt baja. Az ítélet meghozatalát követően magyarázó indítványt tett közzé, melyben vélelmezik, hogy a pénzmosás és az annak alapjául szolgáló bűncselekmények megelőzésével foglalkozó újságíróknak és civil társadalmi szervezeteknek hozzáférést kell biztosítani a tényleges tulajdonosi információkhoz, elismerve kulcsszerepüket egyebek mellett a korrupció elleni küzdelemben. Az Európai Parlament ezt a kiegészítést már beépítette a pénzmosásról szóló uniós irányelv új módosításának szövegébe, amelyről jelenleg tárgyalnak az Európai Tanáccsal. Ha elfogadják, a magyar szabályozást újra módosítani kell, és ismét bebocsátást kell biztosítani az adatoktól elzárt civil szervezeteknek és újságíróknak.