Novák Katalin és Varga Judit után Balog Zoltán is belebukott a kegyelmi ügybe. A volt miniszter néhány napos tétovázás után végül bejelentette: lemond a református zsinat lelkészi elnökségéről. Lemondó beszéde jogi nonszensznek minősíthető.
Egyházvezetői megbízatásáról történt lemondását bejelentő beszédében Balog Zoltán így fogalmazott: „azért nem kérek bocsánatot, hogy kegyelmet kértem egy általam ártatlannak hitt embernek”.
Balog Zoltán alapvetően érti félre a jogállam működését, ha azt feltételezi, hogy az ártatlanoknak kegyelem jár. Jogállamban kegyelem a bűnösöknek jár. Erről szól a kegyelmi jogkör, amelynek az a lényege, hogy az erre jogosult, azaz a parlament vagy a köztársasági elnök megakaszthatja az igazságszolgáltatást. A kegyelmi döntés véget vet a büntetőeljárásnak vagy megakadályozza annak megkezdését, végrehajtási kegyelem esetén pedig eltörli a büntetést. Ez a bűnösök, de legalábbis a bűnnel gyanúsíthatók osztályrésze.
Jogállamban az ártatlanokat felmentik az erre rendelt hatóságok tisztességes eljárásában. Ha Balog Zoltán tényleg ártatlannak hitte K. Endrét, akkor az illető bíróság által történő felmentését kellett volna kieszközölnie a kegyelmi lobbizás helyett. Az előbbi nem politikai helyiérték kérdése, hanem az ártatlanságot igazoló tények és bizonyítékok meglétének a függvénye. Ha ezek rendelkezésre állnak, akkor a bíróság a korábbi, Balog Zoltán hite szerint téves ítéletet perújrafelvétel vagy más rendkívüli eljárás eredményeként visszavonja. Balog Zoltán kijelentése, miszerint ő ártatlannak hitte K. Endrét, nem kevesebbet jelent, mint hogy az ügyészség törvénysértő vádja folytán a bíróság törvénysértő ítéletet hozott, hiszen ártatlan embert marasztalt el. Ezt a hiedelmet azonban semmi nem támasztja alá.
A Transparency International Magyarország persze régóta állítja, hogy Magyarországon a jogállam nem működik, de azt sosem feltételeztük – hiszen erre nincsen okunk – hogy a bíróságok ártatlanokat büntetnének meg. Éppen ellenkezőleg: arról vagyunk meggyőződve, hogy a bíróságok jelentik a jogállam utolsó államhatalmi védvonalát, amely minden kormányzati törekvéssel szemben még mindig ellenáll a bedarálási törekvéseknek.
Velünk ellentétben az ex-miniszter és immár ex-egyházvezető Balog Zoltán nyilván azt gondolja, hogy semmi gond nincs a NER által megtestesített hatalmi berendezkedéssel – különben nem szolgálta volna a hatalmi gépezetet különböző posztokon majd’ másfél évtizeden keresztül –, és nyilván alaptalannak tartja az Európai Unió jogállami aggályait. Ennek ellenére fejezte ki abbéli hiedelmét, hogy ártatlan embert ítéletek börtönbüntetésre.
Ez több mint bűn: szégyen. Valamint szakmai és jogi nonszensz.