Hiába tárta fel Magyar Péter, hogy a Diákhitel Zrt. vezetőjeként, felsőbb utasításra, extradrágán szerződött Balásy Gyula cégeivel, a Közbeszerzési Hatóság megállapította, hogy az árazás valójában NEM is volt túlzó.
Magyar Péter februárban, a Partizánnak adott interjúban számolt be arról, hogy a vezetése idején a Diákhitel Zrt. súlyosan, alkalmanként akár háromszoros vagy hatszoros mértékben túlárazott reklámszerződéseket kötött a Balásy Gyula főkommunikátorhoz köthető cégekkel. A Transparency International Magyarország februárban a Közbeszerzési Hatósághoz fordult a Magyar Péter által megfogalmazott állítások tisztázása érdekében.
Az összesen nettó 674,5 millió forintot kitevő szerződéseken a Diákhitel Zrt. vezérigazgatója mellett Balásy Gyulának, a New Land Media Kft. és a Lounge Design Kft. első emberének aláírása szerepel. Az első, 2018-as szerződés nettó 99 millió forintról, a második, 2019-es szerződés nettó 172,5 millió forintról, a harmadik, 2020-as szerződés pedig nettó 176 millió forintról szólt, mindhárom esetben 30 százalékos opcióval. Az utolsó, 2021-ben kötött szerződés nettó 227 millió forintot ért, szintén 30 százalék opcióval.
Úgy véltük, hogy a Közbeszerzési Hatóság minden különösebb nehézség nélkül megvizsgálhatja ezeket a szerződéseket és elemezheti a releváns piaci viszonyokat. A kérésünk éppen ezért annak kiderítésére irányult, hogy a Diákhitel Zrt. kommunikációs beszerzései a reális, a piacon elfogadottnak tekinthető árakat tükrözték, vagy Magyar Péter állításaival egyezően tényleg túlzottan drágák voltak-e.
A Közbeszerzési Hatóság azonban nem fárasztotta magát azzal, hogy összevesse a piaci viszonyokkal a Diákhitel Zrt. szerződéseinek az árazását. A még augusztusban kelt válaszból kitűnően ehelyett mindössze annyit vizsgált meg, hogy a szóban forgó szerződésekben szereplő tarifák magasabbak-e annál az árszabásnál, amit a Rogán Antal főfelügyelete alá tartozó Nemzeti Kommunikációs Hivatal és a propagandaügy udvari beszállítójaként működő Balásy Gyula cégei között érvényben lévő keretmegállapodás tartalmaz. Az összevetés, nem meglepő módon, megállapította, hogy „A Diákhitel Zrt. részére tehát az adott keretmegállapodás szerinti egységáraknál magasabb egységárak alkalmazására nem volt mód.”
A Közbeszerzési Hatóság szerint tehát ha túlzottan drágák is voltak a Diákhitel Zrt. reklámszerződései, látni- és főként tennivaló nincsen, mert ilyen túlzottan drága tarfiákat enged meg a kormány által megkötött keretszerződés, ami jóformán minden állami hatóság és állami tulajdonú cég kommunikációs beszerzéseit meghatározza. Magyarul: ha a kormány elfogadja a drága reklámtarifákat, akkor az ilyen árak mellett szerződő állami vállalatok és állami főhatóságok beszerzései teljesen rendben vannak. A Közbeszerzési Hatóság legalábbis így véli, arra pedig a jelek szerint nem kíváncsi, hogy mi a valós, piaci ára ezeknek a reklám- és kommunikációs szolgáltatásoknak. Széljegyzeti megjegyzésként tegyük hozzá, hogy a korábban a Szabad Európa birtokába jutott belsős dokumentumok alapján Balásy több ügyes trükkel tornászták fel a szolgáltatásaik díjait.
A tárgyilagosság kedvéért álljon itt az is, hogy a túlárazás gyanújának ellenőrzése érdekében a versenytörvény által szabályozott piacelemzés eszközeinek és módszerinek a használatát ajánlottuk. A Közbeszerzési Hatóság erre azt reagálta, hogy a hatásköre nem terjed ki ilyen vizsgálat lefolytatására. Ez az állítás annyiban helytálló, hogy a piacelemzés ténylegesen a versenyhivatal repertoárjába tartozik. A gondolkodást azonban semmi nem tiltja a Közbeszerzési Hatóságnak, sőt, a józan ész használatát még az Alaptörvény is előírja.
Vagyis: ha akarta volna, a Közbeszerzési Hatóság kideríthette volna, hogy túlárazták-e a Diákhitel Zrt. Magyar Péter által aláírt reklámszerződéseit. Ezt a munkát végül Hadházy Ákos vállalta magára. A korrupció ellen küzdő független parlamenti képviselő megvizsgálta a Diákhitel Zrt. reklámszerződéseinek árazási megoldásait és piaci szereplők véleményére támaszkodva megállapította, hogy a szakértői óradíjak összege és az elszámolt munkaidő mennyisége irreális, ráadásul 60 millió forintba került például a JockyTV-n meg az Izaura TV-n éjfél után vetített reklámok.