A kormány láthatólag mindent bevet az Európai Uniótól remélt források megszerzésére, hiszen nem kevesebb, mint 11 ezer milliárd forint sorsa a tét. A Bizottság ugyanis befagyasztotta mind a 2021-2027 közötti időszakra érvényes uniós költségvetésből remélt 22 milliárd eurónyi, mai árfolyamon mintegy 9 ezer milliárd forintot kitevő forrást, mind a koronavírus okozta károk elhárítására szánt Helyreállítási Alapból (RRF) Magyarországnak járó közel 6 milliárd eurót (ez nagyjából 2300 milliárd forintnak felel meg). Az április választásokat követően Orbán Viktor kormányfő bejelentette Magyarország igényét az RRF-hez kapcsolódó kedvezményes uniós hitelre is, azonban eddig a magyar kormány részéről a jelek szerint szóbeli bűvészkedésről van szó, hiszen mindezidáig nem adtak le konkrét terveket a hitel felvételére.
A pénzek felszabadításáért cserébe a Bizottság, vagy ahogyan a kormány szokta nevezni, „Brüsszel”, egyebek mellett a korrupció elleni hatékony fellépést, az ügyészség működése feletti bírósági ellenőrzés erősítését, és az egyajánlatos közbeszerzési eljárások arányának jelentős mérséklését várja el.
All in
A kormány láthatólag mindent bedob. Előbb szóban, a kormányinfón fogadkozott Gulyás Gergely kancelláriaminiszter, hogy a kormány teljesíti a brüsszeli elvárásokat, majd Varga Judit fészbukügyi igazságügyi miniszter posztolta ki a közösségi médiában, hogy készen állnak a megállapodásra a Bizottsággal. Navracsics Tibor uniós források felhasználásáért felelős miniszter pedig amellett, hogy záros határidőn belül visszaépítené azt a bizalmat „Brüsszellel” , melyet a 2010 utáni Orbán-kormányok szisztematikusan leépítettek, több nyilatkozatában is halványan utalt rá, hogy még Magyarország az Európai Uniós Ügyészséghez való csatlakozása is szóba kerülhet, miután a kormány azt már nem kezeli tabuként.
Ezután valóságos jogalkotási dömping kezdődött. A kormány előbb meghirdette a közel tíz éve kimúlt korrupcióellenes munkacsoport újjáélesztését, amit hamarosan követett az erről szóló kormányhatározat. A kormányzati munkacsoporthoz később megjelenő nyilvános felhívására bárki, akár civil szervezetek is csatlakozhatnak. Ezután két törvényjavaslat is megjelent a parlament honlapján. Az egyik magyarországi mércével forradalmian átírja a büntetőeljárások rendszerét, a másik pedig kemény lépéseket ígér arra az esetre, ha a kormány előzetes társadalmi egyeztetés nélkül terjeszt elő törvényjavaslatokat.
Túl későn, túl keveset
Nem szeretnénk, ha úgy tűnne, hogy a Transparency International Magyarországnak semmi sem jó, mégis fontos rámutatni arra, hogy a kormány által elhatározott intézkedések még együttesen sem lesznek elegendőek a rendszerszintű korrupció megfékezésére. Attól ugyanis, hogy a kormány szakemberei és civil szervezetek képviselői munkacsoportban tanácskoznak a korrupció elleni fellépés hatékony eszközeiről, még nem lesz kevesebb a túlárazott közbeszerzés. Azt se gondolja senki, hogy majd amiatt lesz komolyabb a verseny az állami megrendelések elnyeréséért, mert a jövőben bárki kezdeményezheti a bíróság eljárását, ha az ügyészség nem emel vádat a korrupció miatt. Sem a 35 éves autópálya- és hulladékkoncessziók nem lesznek semmisek a kormány friss korrupció elleni csomagjától, sem az államhatalom haverjai által vezetett álalapítványokba menekített ezermilliárdok nem fognak ettől visszatréni a közkasszába.
A kormány szándéka láthatóan nem őszinte, hiszen még azokat a jogszabályokat is mindenféle társadalmi és szakmai vita nélkül nyújtotta be a parlamentnek, amelyek éppen arról szólnak, hogy többé nem lesz előzetes egyeztetés nélkül jogalkotás.
Ne legyünk kicsinyesek, a kormány csak annyit vállal, hogy a jogszabályok 90 %-át társadalmi egyeztetést követően fogadja el. Nyilván a most benyújtott törvények a 10 %-ba tartoznak, hasonlóan az időközben már a köztársasági elnöki szignón is átesett KATA-szabályozáshoz.
Az is külön szépsége a most zajló folyamatoknak, hogy miközben a kormány elvileg várja a civileket az újrainduló korrupció elleni munkacsoportba, a Közbeszerzési Hatóság elnöke nem egyszerűen nem hajlandó részt venni a Transparency International Magyarország által kezdeményezett szakmai egyeztetésen, de még hivatalos levélben ki is oktat minket arról, hogy mi nem vagyunk elég függetlenek ahhoz, hogy tanácskozzon velünk.
Vagyis Brüsszelnek szánt fogadkozás ide, korrupció elleni csomag oda, a NER ennyi idő elteltével már képtelen lemondani az előzetesen senki által meg nem ismerhető döntések erőből történő áttolásának államvezetési módszeréről.
Szűkül az ügyészség mozgástere
A büntetőeljárási törvény módosítása valóban forradalmi újításokat vetít előre. A TI-Magyarország is folyamatosan szorgalmazza annak a joghézagnak a befoltozását, hogy az ügyészség által megszüntetett eljárások esetében nincsen lehetőség bíró általi felülvizsgálatra.
A kormány előterjesztette törvényjavaslat (melyet egyébiránt szintén előzetes szakmai vita vagy társadalmi egyeztetés nélkül nyújtottak be) értelmében valóban bárki panasszal (a törvény értelmében felülbírálati indítvánnyal) élhet egyes kiemelt, közvagyont érintő vagy korrupciós bűnügyek esetén az eljárás megszüntetése miatt. Az ügyészség az ilyen eljárásokban köteles lesz nyilvánosságra hozni a megszüntetésről szóló döntését és közleményt is kell adjon. Ennél többet valóban nehéz elvárni annak érdekében, hogy mindenki értesüljön a panaszjoga megnyílásáról.
A bíróság az igen összetett és többlépcsős panaszeljárás végén kétféle intézkedést is tehet. Egyrészt arra utasíthatja az ügyészséget, hogy az indítsa meg vagy folytassa tovább a nyomozást. Másrészt, egyes esetekben akár vádként is befogadhatja az ismételt megszüntetés ellen újból előterjesztett panaszt.
Mire lesz mindez elegendő?
Kérdés persze, hogy mindez mennyire lesz hatékony, hiszen minden jogszabály annyit ér, amennyit abból a gyakorlatban érvényre lehet juttatni. Mivel kizárólag természetes személyeket (vagyis magánszemélyeket) fog megilletni az újfajta panaszjog, azt máris elfelejthetjük, hogy majd az Európai Csalás Elleni Hivatal, vagyis az OLAF, vagy netán az Európai Ügyészség (EPPO) lépjen fel ilyen kezdeményezéssel. Ennyit Polt Péter legfőbb azon korábbi állításáról, hogy az Európai Ügyészség akár pótmagánvádló is lehet Magyarországon. És szervezetként a Transparency International Magyarország sem élhet az újfajta lehetőséggel. Vagyis a kormány alapvetően a korrupció elleni magányos, elkötelezett harcosokra számít az új jogorvoslati megoldás alkalmazása során.
Azt is látni kell, hogy a korrupció elleni büntetőeljárások hatékonyságának a növelése, bár kiemelt jelentőséggel bír, de mégis úgynevezett csővégi megoldás. Büntetőeljárás akkor indul, amikor a korrupció már megvalósult, ráadásul olyan súlyos formában, ami bűncselekmény gyanúját kelti. Ilyenkor már az események után kullognak a hatóságok, mert a közpénzeket már ellopták vagy a hivatali hatalmával valaki már visszaélt. A bevezetésre váró új panaszeljárás ráadásul az eleve a korrupció elkövetése után megindítható büntetőeljárás végén, a nyomozás eredménytelen lezárása után vehető igénybe. Nagyon egyszerűen összefoglalva olyan megoldással villant most a kormány, ami ugyan hasznos és szükséges, de adott esetben évekkel a már befejezett korrupciós bűncselekmény után vehető igénybe.
De akkor mire lenne szükség?
Elsősorban tisztességes és becsületes állami működésre.
A bűncselekményeket a nyomozó hatóság és az ügyészség kell, hogy üldözze, és a kormány akkor jár el helyesen, ha a magas színvonalú és elfogulatlan szakmai munka feltételeit teremti meg. Áttörést nem az fog hozni a korrupció elleni küzdelemben, ha bármely polgár panasszal fordulhat a bírósághoz. Ez ugyan fontos és garanciális újítás, de nem oldja meg azt, ha a hatóságok évekig ülnek az ügyeken, és valahogy elkerüli a figyelmüket az adott esettel összefüggésbe hozható államhatalmi szereplők esetleges felelőssége. Ezen a téren leginkább az jelentene előrelépést, ha Magyarország csatlakozna az Európai Ügyészéghez, mert akkor nem a magyarországi hatóságok döntésén múlna az Európai Uniótól érkező pénzek sérelmére elkövetett bűncselekmények esetén a büntetőeljárások megindítása.
Az újfajta panaszeljárás jól jött volna az Orbán Viktor miniszterelnök vejéhez köthető Elios-, vagy a szintén évekkel korábbi, és állami szerveket is vastagon érintő Microsoft-ügyben. Semmi hasznát nem venni azonban a Híd a munka világába elnevezésű projekt miatt indított eljárásban, és a korrupcióval vádolt vagy gyanúsított korábbi kormánypárti parlamenti képviselők elmaradt letartóztatása ügyében sem hozna megoldást.
És persze a nyomozó hatóságokon meg az ügyészségen kívül számos más államhatalmi szervnek az elfogulatlan működésére is szükség lenne. Mondanunk sem kell, hogy a megszüntetett büntetőeljárások bírói újraindítása nem lesz hatással például az Elios-ügyben összeférhetetlenséget nem észlelő Közbeszerzési Hatóság működésére, a kampánykorrupció számos megnyilvánulását tétlenül szemlélő Állami Számvevőszékre, vagy éppen a médiapiac szétveréséhez asszisztáló médiahatóság tevékenységére.
Több mint 12 év NER-es rombolását nem lehet néhány törvényjavaslattal meg nem történtté tenni. Persze az is nyilvánvaló, hogy a kormánynak esze ágában sincsen lebontani a nemzeti együttműködésnek csúfolt berendezkedés 2010 óta nagy műgonddal létrehozott építményét. A TI Magyarország értékelése szerint a kormány most napvilágot látott javaslatai legfőbbképpen azt a célt szolgálják, hogy Magyarország számára úgy nyíljanak meg az európai uniós pénzcsapok, hogy eközben elkerülhesse az Európai Ügyészséghez történő csatlakozást.
A legfőbb kérdés most az, hogy a Bizottság megelégszik-e ezekkel a kormányzati intézkedésekkel.